Az eljövendő fényességben állok,
Kezemben vággyal, s oly szép a világ.
Szemem nem győzi bámulni a fákat
És reményzölden intenek a fák…
Eperfák szegte fényes út szalad,
A betegszoba ablakában állok.
Nem is érzem az orvosság szagát,
Valahol biztos szegfűk nyílnak.
Nem az a kérdés, hogy fogoly vagy-e,
Arról van szó, hogy meg ne add magad.
(Z-nak, aki élete legnagyobb harcát vívja, magáért az életért. Ne add meg magad!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.