Mit ér annak az élete,
aki nem bámészkodhat sohase?
Ki nem mereng , bokrok tövén,
hosszan, mint a juh vagy a tehén.
Nem nézi fák mókusait,
hogy rejtik a fűbe makkjaik.
Nér rá látni a patak
tükrén a nappali csillagokat.
S fordulni, ha villan a Szép,
s figyelni, hogy táncol, ha lép.
S kivárni, boldog ajkakra
hogy gyúl át szeme mosolya.
Koldus annak az élete,
aki nem bámészkodhat sohase.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.