Év évre tűnt. Hanem te, mint rég,
szigoru, szép és tiszta vagy.
Hajad simább csak valamicskét,
s villant ezüstös szálakat.
Könyvek előtt görnyedten ülve
- szikár, meggörbedt hátu agg –
egy gondolatban elmerülve
nézem nyugalmas arcodat.
Igen bennünk a régi minden.
Mint hajdan, úgy élünk veled,
megőriztük emlékeinkben
a mesebeli éveket.
Fényes hamvunkat hosszu urna,
fényes lelkünket kék egek
rejtik. S a múltat élni újra
mindennél kékebb, édesebb.
Lator László fordítása
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.