Villázni se könnyebb,
Mintha kanalaznád
Az avart, s noha tömve,
Pihekönnyű a sok zsák.
Zörgök vele estig,
Olyan hangokat ad,
Mintha rohanó őz,
Nyúl lába alatt.
De ha átkarolom,
Ez a hegynyi halom
Arcomba dagad,
Kifolyik karomon.
Viszem a teli zsákot,
Üresen hozom el,
Mígnem telihordtam
Csűröm, de mivel?
Mi marad kezemben?
Súly semmi se szinte,
S mert szürkül a szürke
Földhöz érve, a szín se.
Nincs haszna se… mégis
Szüret csak ez is.
Sose tudni, a végén
Be mit is takarítasz.
(Rakovszky Zsuzsa fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.