Fényes szelek csendesültén
beköszönt az este szürkén,
fenyőfára varju csap,
pendít álmos húrokat.
Éjten-éjjel, idegenben
gondolsz néhanap velem?
Elrebbenti hű szerelmem
álmod olykor hirtelen?
Bár a szíved állhatatlan,
személyedben változatlan
az ifjúi büszkeség,
énbennem is a hűség.
Bánj a lenge kósza árnnyal
kicsit kíméletesen,
ne űzd el, ha más leánnyal
töltöd kedved kedvesem.
Isten áldjon! Itt az este,
alacsonyan száll a fecske,
vihar készül, jön a szél.
kék szemedbe néz az éj.
(Lator László fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.