Mert nemcsak lombhullás az ősz,
nemcsak szüret, nemcsak merengő
séták a csábos aranyerdő
ösvényein, hol elidőz
az életkedv az elmúlás
alig sejlő gondolatával,
amit a hervadó madárdal,
futó hangulattá aláz -
nem. Súlyosabb az ősz. Halált
nemcsak sejdít, de oszt is bőven,
ha az esztendő elmenőben
a vakvágányra visszavált,
akkor a pörgő levelek
úgy záporoznak ránk, akár a
dühödt lángnyelvek Sodomára -
és menekülnünk se lehet,
mert mindnyájunknak kényszere
visszanézni, mint Lót nejének,
felmérni, ami odaégett.
És együtt pusztulni vele.
2008.07.06. 20:55 coppelia
Baranyi Ferenc: Mindnyájunk kényszere
Szólj hozzá!
Címkék: vers Baranyi Ferenc
2008.07.03. 04:51 coppelia
Henri Michaux: Életem
Nélkülem múlsz el, életem.
Szaladsz,
S én csak várom, hogy lépést tegyek.
Máshol viselsz hadat,
Cserbenhagysz ezáltal.
Sosem követtelek.
Nem igazodom el ajánlataidon.
Azt a keveset, amit kívánok, soha meg nem hozod.
E hiány miatt vágyom annyira.
Annyi sokra, már –már végtelenre…
E kevés miatt, ami hiányzik, amit soha meg nem hozol.
Szólj hozzá!
Címkék: vers Michaux Henri
2008.07.02. 06:20 coppelia
Mihai Eminescu: A tegnapokkal fogy az élet
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg –
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.
Egy ősigazságról beszélnek,
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.
Ezért, ha elillan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.
A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök – egyformán szendereg.
(fordította: Dsida Jenő)
Szólj hozzá!
Címkék: vers Eminescu Mihai
2008.07.01. 07:45 coppelia
Devecseri Gábor: Imátlan ima
Befejezni a napot szépen,
Bízni az óra örömében,
Az álom hajóján kivárni,
Szeretteinknek jót kivánni,
Élőnek, holtnak, szeretteink
Szeretteinek szép rend szerint,
Örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kivánni az örömnek.
Szólj hozzá!
Címkék: vers Devecseri Gábor
2008.06.30. 07:43 coppelia
J. L. Borges: ARS POETICA
Nézni a folyót, mely idő meg víz,
és tudni, hogy az idő is folyó,
s hogy elveszünk mi is, mint a folyó,
s az arcok is elfutnak, mint a víz.
Az ébrenlétről tudni: másik álom,
mely csak álmodja álmát, s a halál,
melytől a test retteg, az a halál,
a minden-éji, mit úgy hívnak, álom.
Napról, évről érezni, puszta jelkép,
jelképe csak a napnak és az évnek,
s a bajt úgy venni, mit hoznak az évek,
mintha kósza hír lenne, zene, jelkép.
Halálban álmot látni, s ha az alkony
jő, benne bús aranyt, ez a költészet,
szegény és halhatatlan. A költészet,
mely visszatér, mint a hajnal s az alkony.
Esténként néha felmerül egy arc,
ránkvillantja egy homályos tükör,
a művészet, akár ez a tükör,
s mit felvillant, a mi arcunk az arc.
Mondják, Ulysses, unva a csodákat,
sírt örömében, látva Ithakát,
a zöldet s jámbort. Ilyen Ithakát
idéz a művészet, nem a csodákat.
Olyan, akár a végtelen folyó,
mely megy s marad, s tükrében ugyanaz
a Hérakleitosz látszik, ugyanaz
s mindig más, mint a végtelen folyó.
fordította: Somlyó György