Letéptem egy fűszálat,
keserű volt a fű.
Most messziről kívánlak,
számíze keserű.
Nem tudtam úgy szeretni,
hogy nincs más semmi se.
Az én bűnöm csak ennyi,
a tied ennyi se.
Felhő gomolyog. Vagy még?
Egy levél integet.
Hogyha most meghalnék,
ki siratna meg?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.