Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorúan:
-Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt- ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.