Hullanak a levelek
dajkám kertje lepereg
dajkák sírba tartanak
gyerekkocsik rajzanak.
Szomszéd suttog, ezt meg azt,
örömedtől elszakaszt
horgad a kéz védtelen
különváló térdeken.
Fából vannak, száz halott
követi a lábnyomod
merev karjuk fenyeget
— rosszul féltő szeretet —
Csupasz erdőn éhesen
manók futnak mérgesen
csalogány sem énekel
és az angyal nem jön el.
Képtelenül, jéghideg
tartja szép fejét a hegy
vízesése búcsuszó
végnapodon, utazó.
(Gergely Ágnes fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.