Kéz az ölelésben megtalálja lényegét
Láb ha futhat értelmet ad az útnak
Agyad mikor kószálni indul kitárul a tér
S a lélek becéző szavakba önti szerelmem
Nekiindulok nehéz párás nap után
Érzem súlyát lassuló lépteimnek
A pocsolyákat sem kerülöm
Mert talán azért vannak
Hogy én belelépjek
Felettem setét felhők tartanak röpgyűlést
Összebújnak bár itt lent nincsen hideg
Végtelennek érzik a közösséget
És örömükben sírva fakadnak
Mennem kellene léha nézelődés helyett
Tanulni az új világ hamis szabályait
Elfogadni Befogadni mormolom magamban
Összetolul a nyál éhes torkomban
Köpni szeretnék de meggondolom
Útkereszteződés
Pirosan világító lámpák
Nem szabad megállni
Vagy mégis
Igen madarak kémlelik poroszka mozdulataim
Mit akarok és ők mit akarnak tőlem
Csak köszönteni Téged
Köszönni azt hogy megszülettél.
GAS©
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.