Nézem a márciusi havat
Majd lezárom szemem
Arcomat az ég felé fordítom
És hagyom hogy a hópihék
Mindent eltakarjanak
Nem marad más
Csak a gondolat
És a mosoly
Melyet Ti adtok
Féltve őrzöm mind a kettőt
Mint gyermek a titkokat
Már nem ismerem meg hangomat
Csak feloldódom szavaitokban
Elmerülök az illatokban
Vágyaim a Hegyekkel mérem
Nektek adom a Hajnalt
Az álom utolsó sóhaját
Reggel kereslek
És megtalállak
Ott vagytok
Mikor az ízeket
Érzem a számban
Ha leszakítom a
Gyümölcsöket
Lépteimben
Menekülőn
Némán ordítva
A fák lombjain túl
Este a takaró alatt
Együtt bújunk el
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.