Esik
Ébredek
Esel
Megtartalak
Esünk
Egymás karjaiba
Fogunkban
Szorít
A láz
Ujjunkban
Tört
Percek
Koppannak
Számolják
A múlt időt
Jelzik
Hidegségét
A leírt szónak
Elsimítják
Mit nappalok nem
Csak éjszakák tudnak
Helyet adva
A biztonságnak
Takaró alatt
Már nincs mit keresni
Csak megtalálni
Testünkből kilépve
Szabadon
Zuhanunk
A hipotalamusz felé
Ellentétes töltéseink
Kiegyenlítődnek
Szikrát vetünk
Álmot aratunk
Melyet nem követ
Hallható égi zene
Ösztönösen
Összekulcsoljuk
Kezeinken át
Lelkeinket
GAS©2012
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.