Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangot úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók izét.
A kékzománcos ég,
A hangot úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók izét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rámtapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Ha szemed rámtapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva
S a szívben forr a vér.
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva
S a szívben forr a vér.
De ádáz, véres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rámtapad szemed.
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rámtapad szemed.
(Fodor András fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.