Mellém ül enni. Asztalon étel.
Rámszól: egyél! És megadom magam.
Csörömpöl, istennő, sok edénnyel.
Olvas. Söpör. Szalad mert dolga van.
Mezítláb ténfereg öreg zakómban,
vagy fölveri a konyhát éneke.
Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban?
Csak ennyi:
elmegy - meghalok bele.
(Rab Zsuzsa fordítása)