Nincsenek bennem szavak
Nem koppannak a betűk az asztalra hullva
Hallgatásba temetkezik a panasz
Minden évben nő a csalódás
Őrzöm tanulom újrakezdem
Várom betoppanjon az ajtón át
Élek köztetek
Mint mandala homokját
Boldogan szórom az időt a földre
Teljes úgy vagyok
Mint gyermek
Anyja ölelésében
De mikor játszani lehet
Vagy újat lát
Elfut mindent feledve
Kinyílik a tér
Célja van a létnek
A hiány is csak egy emlék
Álmot hintek
Arcok érintések képek
Idézik Őket
Izzadt testtel ébredek
Ez a saját harcom
Én-veletek
Esélytelenül vetem oda magam
Hol legnagyobb az ellenállás
Míg izmaim elszakadnak
Éles fájdalom fut át agytörzsemen
Zuhanok méhed rejtekébe
Furcsán élvezem
Visszatérő
Küzdő
Nőtlen vagyok
GAS©2016 N + 10 nap = S-nap