Mert az éjszakát megismertem én.
Mert sétáltam reménytelen esőben.
Mert nem fénylett nekem már semmi fény.
Mert szűk, szomorú utca volt mögöttem.
Mert az őrjárat szembejött velem,
És szavak híján szemem lesütöttem.
Mert megálltam, hogy néma csönd legyen,
Mikor messziről, a házak felett
Zokogás úszott – s elhalt hirtelen.
De hozzám már túl későn érkezett.
És még messzebb, az ég előterén
Földön túli, fénylő óra-kezek
Tárták a légüres időt felém.
Mert az éjszakát megismertem én.
(Imreh András fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.