Mióta a világ varázstalanítva lett,
mióta minden banális óraszerkezet,
megfejtett világból csak téged nem értelek,
a megfejtett égbolt, csak miattad maradt végtelen.
Mindennek árát mióta jól tudom,
a te értéked messze van, túl a számokon.
Kívánom tested, csak nem érthetem,
minden részéből miért az arcod kell szüntelen.
Magasba száll a kenyér ára,
ólommal telve a pára,
de azt, hogy téged nem értelek,
hogy is köszönjem meg neked?
Azt, hogy szeretlek.
Mióta a világ varázstalanítva lett,
csak te maradtál titkos értelmű képzelet.
Tested, a gazdag, mindent kínál nekem,
de én csak az arcod, az arcod kívánom szüntelen.
Mióta a világ saját eszébe szállt,
te vagy az, akinek nincs értelme egyáltalán.
Mióta a világ varázstalanítva lett,
végre miattad nincs értelme semminek.
Mióta a világ titoktalanítva lett,
már mindent értek, egyete kivéve- tégedet.
