Ha lehetne az árny, csak az árnyad
csak ő enyém!
De neki se szólok, az árnynak:
szeretlek én.
Mikor elnyeli menynei lényed
tükör sereg, csupa képzeletembeli mélyek
felett remeg.
Beleszédül a semmi ölébe:
tükör tünemény...
S a halál fagya, fénytelen éje
megint enyém!
(Görgey Gábor fordítása)