Ha meghaltam már, édes,
ne zengd siralmadat,
fejhez ne ültess rózsafát,
se ciprust, árnyasat:
záportól harmatozzék
zöld fű fejem felett:
ha akarsz, emlékezz rám,
s ha nem akarsz, feledj.
Nem látom majd az árnyat,
esőt nem érzek én,
nem búsulok a csalogány
kesergő énekén:
álmodva félhomályban,
mi föl-le nem lebeg,
szivem tán visszagondol,
s az is lehet, feled.
(Károlyi Amy fordítása)