HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (21) Arany János (1) ária (15) Arp Hans (1) Auden W.H. (14) Aznavour (3) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (21) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bergman (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (3) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruel Patrick (2) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (1) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csukás István (4) CVetajeva Marina (1) dal (24) dalszöveg (12) Davies W.H. (2) Devecseri Gábor (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) Fly with me (1) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Garai Gábor (2) Gas (2) gas (34) Gergye Attila Sándor (42) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (1) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jónás Tamás (7) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (4) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (4) Király Odett (3) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (1) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (6) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (11) Nigel Kennedy (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (2) Plácido Domingo (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Rába György (1) Rab Zsuzsa (16) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (8) Rónay György (1) Rosetti Christina (2) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (6) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Shakespeare William (5) Simonyi Imre (12) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Swinburne Ch. A. (5) swing (1) Szabó Lőrinc (6) Szabó Magda (7) Szállnak a darvak (1) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (1) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (4) vers (475) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (6) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (8) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter


2015.09.14. 07:39 coppelia

Simonyi Imre: Ha jössz, szívem

Ha jössz, szívem, – a réten át gyere,
aztán fordulj a nyárfasor fele,
aztán (felém-lejtésű hajlamon)
ereszkedj le a szelíd hajlaton.

Nézd, nem a domb, a kétely meredek –
Ám azon túl már földközel lebeg
az ég – egünk – s a küzdelmes világ:
vásznába törli izzadt homlokát.

Hát arról jöjj – hol ábránd és való
játékekével egybeszántható,
s telekkönyvezettek a mániák…
Ha jössz, szívem, a rozsvetésen át

gyere. – Tudod, ahol a gyalogút
talpunk alól az árokba gurult,
és egyirányú ösztönöd alatt
megnyílt a szerteágazó tudat

benned. S alázuhantál. – Ámde én
fennakadtam egy szilvaág hegyén,
s azóta nyársán – immár nélküled –
forgat az özvegyült önkívület

madárijesztőként. – Lásd, az vagyok. –
Gyűjtsd kosaradba a kendermagot
(a hiányodban elpergett időt),
és szórd elém egy éhes délelőtt:

hadd szemelgessem – jó ízed – hívem.
Ha még egyszer jössz, így gyere szívem.
Meg úgy, hogy mard belém magad erős
foggal – : rögeszmébe az eszelős –

meg úgy, hogy fojtogass olyan puhán,
mint egy nyárvégi lusta délután –
s egy véraláfutásos alkonyon
úgy jöjj, mint az utolsó alkalom –

meg úgy, mint a suhogó sejtelem,
de ön- és közveszélyes éjjelen.
Ha jössz szívem, a réten át gyere,
aztán fordulj a nyárfasor fele,

ám onnét oldódj az időbe át:
terjedj, mint a százados babonák
… s én elhiszlek. – S zúdulj, mint vadvizek
e mosdatlan világra. – Szelídebb

sodrással pedig áradj énfelém,
áradj, mint a jóillatú remény,
mint a nyárfaerdő lehellete:
ha jössz, szívem. De meztelen gyere.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2014.10.05. 12:40 coppelia

Simonyi Imre: Mint az a kőfejtő


Mint az a kőfejtő
aki sziklák közé szorult -

Nem vettétek még észre
hogy minden örömötök
két bánat közé ékelődik?
Ezért tűnik nékem mindig úgy
minden mosolyotok kezdete
mintha éppen akkor
hagytátok volna abba a sírást -
s minden mosolyotok végén
mintha már ott fuldokolna
a következő sírás kezdete -

Az a kőfejtő is
amikor reá zuhant a szikla
és odalapította a másik sziklához
olyan volt mint a váratlan boldogság
két szomorúság között -
csak kivillantotta fogát
mint akit valami akkora öröm ért végre
hogy most már mindörökké
csak mosolyogna

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.09.02. 18:40 coppelia

Simonyi Imre: Ami csodaszép volt

 

Mert mindíg ami csodaszép volt
mindíg az múlik el

Szentisten! Hát már nem is emlékeztek,
ahogy kiszántották egy barbár napon
azt a játszóteret
a nyargalászó gyermekkor alól?

S ahogy abba az egyetlen
és örökkévaló ölelésbe
szinte beleölelhetett máris a következő?
— És nem is egyetlen!

S hogy az után a gyönyörű és halni-érdemes
és végérvényes szomorúság után
még képesek voltunk arcpirulás nélkül
tovább élni és még örülni is?
— Ám ezt sem végérvényesen.

Hát nem szorul ökölbe a markotok:
hogy mindíg az múlik el
ami csodaszép volt?
És sose gondoltatok még arra
hogy talán
nem is mi örülünk barátaim

s nem is mi vagyunk tán szomorúak
hanem csupán megtörténik velünk
az öröm is meg a szomorúság is
meg az ami olyan csodaszép?

Meg az hogy elmúlik

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.07.22. 07:52 coppelia

Simonyi Imre: Eszembe jutott

1

Most az jutott eszembe
hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt
hogy ne félj
egy napon
meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most szívem
hogy egymásnak mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.

2

Most pedig az jutott eszembe drágám
hogy
egy verset készültem írni néked
— mióta már! —
de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen verset készültem írni arról hogy
— bármi történt is —
tudod a végén
tudod a dolgok végén
egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni
hogy ki is hogy tulajdonképp ki is volt a másik?

3

S még az:
ha van úgy hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.06.23. 14:31 coppelia

Simonyi Imre: Kettőnk ügye

 

Csak még egy percre még egy percre
szegődj magányos közelembe
nem múlóra nem végtelenre
valami megmarkolt Jelenre

valami állandósult Mára
valami Egyszer-Van-Sokára
valami időtlen Lezártra
valami vélünk Egybeálltra

valami ahhoz hasonlóra
amikor éjfélt üt az óra
s egymást fedi két mutatója:

hát nem kezdetre nem is végre
sebzett utolsó szívverésre
ráalvadt dermedt örökkére -

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.05.30. 07:34 coppelia

Simonyi Imre: Zárka

 

Magányom zárkájában
ötvenedik éve
időnként elismerőleg bólintok
a rácsos ablak felé
a rácsos ajtó felé
a rácsos rácsok felé
szép munka aki feltalálta
nagytudományú ember lehetett
csakúgy mint aki a kereket feltalálta
valamint a kerékbetörést.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.05.13. 12:44 coppelia

Simonyi Imre: Kopogtatás

 

Most már azt hiszem,  
hogy mégiscsak a szél volt.  

Vagy talán  
annyira szerettem volna,  hogy legyen bár akárki,  
— de ha már senki,  
hát akkor legalább a szél?  

Ám úgy látszik,  
hogy mégiscsak a szél lehetett,  
senki más  
— legfeljebb a gesztenye gallya  
csapódhatott az ablakhoz.  

Mert ha te lettél volna,  
akkor másodszor is kopogtatsz.  

— Vagy pedig egyszer sem.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.05.01. 15:33 coppelia

Simonyi Imre: Tizenkét vallomás utószóval

 

1.  

Egy éve hogy nem írtam verset néked,  
s a kék ruhád óta nem láttalak.  
- Hát úgy látszik, hogy mégiscsak lehet  versek nélkül is élni.
S nélküled.  
Érdekes. Igen, talán lehet.  

Csak épp nem érdemes.  

2.  

Örökké várlak, és mégis  
minden érkezésed rajtaütés.  

3.  

Én a múló időt már rég nem  
órákkal vagy napokkal mérem,  
hanem az egyik vagy a másik  
elválástól az új találkozásig.  

4.

Hát mondd, nem sírnivaló,  
hogy még mindig ilyen avas,  
ásatag módon,  
— mint a dürgő fajdkakas —  
tollammal bűvölöm a nőstényt?  

5.  

Hát mégis az volna a szerelem,  
hogy aki kell, az kell,  
nem azért: amilyen,  
hanem annak ellenére, hogy bármilyen?  

6.  

Olyan vagy — amilyen. De én is.  
Így hát ne várd — az égre —,  
hogy miattad essek  
valami szellemen kívüli terhességbe.  

7.  

Ki nékem mondja: „csak te” — azt jelenti:  
házát, mezejét, családját felejti  
s oldott saruval, húnyt szemmel követ.  

(De van-e nő, ki olyan rangot áhit:  
Homérosztól, hogy jó Krúdy Gyuláig  
befogadja a szentek egyessége?)  

8.  

Hogy átöleljelek, vagy beléd rúgjak?  

Ma már tudom:  
mint két iker annyira hasonlíthat:  
mint két fürt, amely egy tőről fakad.  

Ha egy tő termi: 
egytövű indulat.  

9.  

Mióta elmentél szívem:  
azóta nemcsak én,  
de magányosabb lett a kivert bölény,  
a szegény rongyosabb,  
hajszoltabb az üldözött.  
S eggyel több a rémregény.  

10.  

Az űzött ifjúkor  
lakatlan szigetet  
talált ki — menedékül.  

S lásd jött idő,  
mikor csupán veled
népesítettem be  
azt a szigetet.  

11.  

Hol van már az a sziget, s az a szigetlakó?  
S hol van a „mi” s a „miért” – amit tettél?  

Csak az maradt meg, amit jelentettél:  
menekülést is, meg menedéket,  
törést, lendülést, s pár verstöredéket.  

S talán ott fönn a hegyen azok a délelőttök.  

12.  

…őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök.  

UTÓSZÓ

Barátném, meglásd, lehet végül két ember,  
aki — akár jutalmul, akár büntetésül —  
de megérdemli egymást.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2012.12.04. 04:01 coppelia

Simonyi Imre: Epigrammák


A lélek! — gondoltad. A test! — remélted.
Az agy kínja. Az ágy öröme.
Az ágy kínja. S az elme öröme.

Ne restelld: azt is ezt is megélted.

*

Akit az Isten elhagyott:
az hagyja el az embereket.
Aki nélkül megvan az Isten:
az emberek is megvannak anélkül.

*

Ameddig lehet — megmaradni!
S ha már nem lehet? — Megmaradni!
Mindenen túl is — megmaradni!
S mindenen innen?
— Így már nehezebb.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2012.10.08. 12:45 coppelia

Simonyi Imre: Itthon

 

Nézd, ma a hold, a narancs telihold
a Körös tükörén lebegő.
Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi
itthoni jó levegő

volt-é a hiány, ott, az idegenbe:
ok jajra, panaszra — szegény?
Kéznél az a gally, kéznél az az emlék,
s megkapaszkodni remény

kínálja magát. — Nézd, itt ha botolnál,
kar nyúlna feléd, ölelő:
felfogni esésed. — Míg élsz, amig élhetsz,
csak itt lehet kedv meg erő

viselni a jót: az itthoni jót
meg az itthoni fájást,
Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep,
s elföd a vihartól az itthoni nyárfás.

Nem járatták még eleget
véled a bolondját
távoli földek s messzi egek?
Ha kérdenéd, mi a dolgod
— s hogy van e még? —
csak itt jöhet rá felelet.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2010.03.27. 10:46 coppelia

Simonyi Imre: Az öröm hiányzott

 

Csak az öröm, semmi más: az öröm.
Nem a kéj, nem a hír, nem a dicsőség.
Nem az e-világi rang, nem a bőség.
Ám — akár szűkösen — de az öröm!

Nem a közmegbecsültség — az öröm!
Nem a boldogság — e didergő hőség —
de az a hűs, bársonyos eszelősség:
az a józanult téboly — az öröm!

Mert volt a mámor, a torkig telt becsvágy,
volt a gyönyör, volt hány-tucat vetett ágy:
néked vetett ágy — s mindet megvetetted.

Egy életen át az öröm hiányzott!
— Mit az örömtelen sosem feledhet. —
Hisz még a boldogságból is épp az öröm hiányzott!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2009.01.15. 07:46 coppelia

Simonyi Imre: Levél barátomhoz



Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
- És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz

mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
- És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
- anélkül hogy meghasadna a szíve -
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.


 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre