HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (21) Arany János (1) ária (15) Arp Hans (1) Auden W.H. (14) Aznavour (3) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (21) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bergman (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (3) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruel Patrick (1) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (1) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csukás István (4) CVetajeva Marina (1) dal (24) dalszöveg (12) Davies W.H. (2) Devecseri Gábor (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) Fly with me (1) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Garai Gábor (2) gas (33) Gas (2) Gergye Attila Sándor (41) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (1) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jónás Tamás (7) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (4) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (4) Király Odett (3) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (1) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (4) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (11) Nigel Kennedy (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (2) Plácido Domingo (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Rába György (1) Rab Zsuzsa (15) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (8) Rónay György (1) Rosetti Christina (2) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (5) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Shakespeare William (5) Simonyi Imre (12) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Swinburne Ch. A. (5) Szabó Lőrinc (6) Szabó Magda (7) Szállnak a darvak (1) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (1) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (4) vers (472) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (6) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (8) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter


2010.11.26. 12:07 coppelia

Szabó Magda: Pocsolya

Az eső táncolt, énekelt,
a fűvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább.

Elsántikált a hegy felé,
s az izgatott
homály sem maradt itt magában,
utána baktatott,
s az ég,
az ég,
az is rohant nyomába,
futott a nyáj, a vasszínű
üsző fellegek nyája,
dobogott, kopogott, topogott
az a sok pata ott,
s a kunkorodó,
villámfényt lobogó
kis szarvakon röpült előre
az ég kifeszült lepedője.

És kivillant mögüle a derű,
a csupaszvállú, gyönyörű,
a nevető,
a kékszemű,
s az arany szarvast üldöző
rőt agarak,
a kürtölő, pirostorkú
napsugarak.

Derékig ködben állt a
palástos hegytető,
hogy száradjon ruhája,
alábújt az eső,
s hogy itt járt, nem maradt egyéb nyoma,
csak ott, ahol az út lejt,
egy kerek pocsolya.

Egy gyöngebőrű, csillogó,
nyujtózkodó,
örökös lázban borzadó,
kerékforgásnyi tó,
egy cseppnyi, villanó,
sarló formájú és sekély,
vízből kovácsolt, élő pengeél,
amelynek metszése nyomán
elválik látszat és való.

Talppal egymáson, egybeforrva
egy lenti kép, egy fenti kép,
egy fenti ég, egy lenti ég,
egy dupla búra
homorúja meg domborúja,
egy fenti nyírfa, lenti nyírfa,
s magasban-mélyben levelek,
kocsányuk két szélben rezeg;
két szél motoz, egy fent és egy alant,
és két galamb,
két kékszárnyú galamb
hussan, az egyik idefenn,
a másik odalenn,
két rebbenés, két villanás,
egyetlen, mégis iker suhanás
a levegőben s a vízfeneken.

Egy semmi víz, olyan sekély,
akár egy sovány pengeél,
s két világ határsorompója,
mely talppal egymásnak feszül:
csak guggolok felette, s nézem,
amint arcom is elmerül,
amint vállam is elmerül,
térdem is elmerül,
és elmerül
minden köröskörül.

És elindulok odalenn
valami nedves homokon,
és víz alatti falevél
árnyékozza be homlokom,
neszez a víz alatti szél,
s ha felnézek, fejem felett
a gyöngebőrű pocsolya,
mint a kútkáva, oly kerek,
s akárha egy kút fenekéről
tekintenék fel, csillagok
rezegnek a káva körében,
csepp holdak, vándorló napok,
s fú fenn a víz feletti szél,
kis hullám túrja a vizet,
a zöld körön átfénylenek
az ezüsthasú levelek.

Aztán, akár a hal, megperdülök,
és feldobom fejem,
s már ismét ott vagyok
a fényes felszínen,
vállam kiemelem,
hátam kiemelem,
és túlhágok a fénylő peremen.
S talppal egymásnak, egybeforrva,
rám villog a két ugyanaz:
s rezeg a pocsolya vizén
a káprázat meg az igaz.

Címkék: vers Szabó Magda


2008.12.12. 07:18 coppelia

Szabó Magda: Tanú vagy, nem mehetsz el

 

Hány napja, hogy  nem élsz már,  s nem hiszem.
Csak bámulom, mért vagy kő alatt,
s mit tétovázik úgy bokád mögött
a mozdulat,
hogy nem dob már felém, ha elkiáltom
neved.
"Madár csak- biztatom magam -, madár
e föld mely eltemet,
majd elhessentem, s felröpül."
Még visszatartom félénk csontjaid között a lelkedet.

És más sem hiszi, lásd. A hajlékony tavasz
megtorpant. Az esők
csak lógnak az égről,  nem mernek kibomolni,
hogy fel ne lazuljon a föld
feletted, el ne tömje szád. Nem értem,
hogy nem mozdulsz. Ágyad, tányérod ép.
Hogy tudná összetörni az enyészet
szemed gömbölyű tükörét?

Tanú vagy, nem  mehetsz el. Ki felel
mellettem, ha te nem?
Te láttad nőni napjaim,
s a szőlőt a hegyen.
Kelj fel!  Magamban nem bírok:
veled védekezem,
hogy itt lengek kifosztottan, üresen,
s mégis akkora súllyal, hogy az ág,
mire pihenni szállnék, eltörik.
Rád bízom minden titkomat;
az volt az ifjúság.

Másnak ismertél. Igazold a lábam
hajdani lépteit, hol tarka macska,
Tanúja voltál, tanusítsd,
hogy nőttem egykor én is, mint a fák,
most dagadok csupán, keleszt a rémület,
egyre szűkebb e század. Úgy szorít.

Kelj fel! Keresd velem! Hol a világ?
A tengerek?
Nem igaz, hogy kerek
e föld. Indultam annyiszor,
s mindig eltévedek.

Már rég nem pörölök semmivel
semmiért. S lásd miattad
most újra kifenem szavam,
pörbe szállok riadtan
vele,  akiben egyedül
hiszek: az elmúlással,
s birkóznám a fagyott talajjal,
hogy testedet kiássam.
Tanú vagy. Nézz fel újra! Nem tudom
megbocsátani nélküled,
hogy szerteömlöm jeltelen,
mint fiatal vizek,
s magába szív e szomjas évtized.


(Anyunak - C.)

 


 

Címkék: vers Szabó Magda


2008.11.05. 13:14 coppelia

Szabó Magda: Bizonyosság

 

Játszom vele: gyerek a késsel.
Néha a húsomig szalad,
sós lesz a szám, mintha lenyalnám,
ahol megszúrt a gondolat.
Mint apostol, sebhelyet
kutat szemem, bőrödbe ás, -
száradhatatlan tengerül
lepi szádat a hallgatás.

Mondd ki, - gyötörlek -, mondd ki végre,
mondd ki magadnak és nekem,
vergődjünk inkább láncokon,
bukjunk hanyatt a fényeken,
inogjunk együtt tűzrakás
és ég között, mint ing a katlan,
míg szemünk színe egybefoly
a ronthatatlan bódulatban.

De mondd ki, mert felépítem
az út mellé, mint annyian,
a halál után is éberek,
építették az Appián,
és beleejtem testemet,
járj körbe-körbe, mint az állat,
körülötte tehetetlenül:
csukott kapu. Szűkölj utánam.

Ez kell? Ami van nem elég?
Csak tested adod? Nem magad?
Én üssem rajtad a sebet,
s bemártod halott ujjamat?  
Akkor kimondod? Gőgödet
kínod s magányod szertemossák?
S eltöltheti  málló fülem
a kételytelen bizonyosság?

 

 

Címkék: vers Szabó Magda


2008.09.29. 15:19 coppelia

Szabó Magda: Ma még enyém egészen


Ma még enyém egészen,
mint könny a pilla szélén,
köd és álom takarja,
s a titkokon lakat.

Mint magzatot borítja
az emlék gyönge burka,
beszélni nem tanult még,
gőgös és hallgatag.

Ma még enyém, de holnap
a rímek ráomolnak,
a hangok szertehordják
száz szomjas szájon át,

csengős bokák kerengve
megpörgetik ütemre,
a fátyla földre zizzen,
feltárja homlokát.

Hogy titkolnám, ha hagyna,
takarnám önmagamba,
hogy ne tudjam én se, hogy van,
ne tudja senki se;

szemembe ül, kibámul,
részt kíván a világból,
ott villódzik szavamban
játékos szelleme.

A börtönét kitárja,
megvillan gyenge szárnya,
ma még enyém, de holnap
elnyeli a világ,

és ki magában óvja,
én leszek árulója,
dicsekvő balga szókkal,
remegő rímen át.

 

 

Címkék: vers Szabó Magda


2008.08.22. 12:45 coppelia

Szabó Magda: Madár

 

 

Azt kérdezed, hogy ki vagyok,

micsoda kis lélek vagyok,

ki ablakodon kopogok,

és mint a gránát, tüzelek,

és lengek – ingok – libegek,

és hámba fogom a szelet,

és hintálom a levelet,

összekuszálom a leget,

azt a suttogó szövetet,

amit a hajnal tereget,

min villogás az erezet?

 

Vagyok az élő suhanás,

vagyok az élő zuhanás,

lengés vagyok, kerengés,

zengés meg visszamerengés,

arra, amiről azt hazudod,

azt hazudod, hogy elfeledted,

ám én megszólalok feletted,

ám átsuhanok feletted,

 

megvillantom szárnyaimat,

a selyem kardokat,

melyek metszik az eget,

és hazugságodat,

akkor már tudod,

akkor rögtön tudod,

hogy az angyal vagyok,

aki gyerekkorodban

úgy magadra hagyott.

 

 

 

Címkék: vers Szabó Magda


2008.08.12. 13:42 coppelia

Szabó Magda: Terítsd arcomra álmodat


Ó álmodó, micsoda álmokat
szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,
míg a nappalok szörnyű szőttesét
meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,
hogy mégis, újra, szebben összeáll,
rívó élet és mosolygó halál
a képen összebékél, elpihen,
s magára lel a sértett értelem.
A múltra hág az új fényben derengő
puhaszájú és érzékeny jövendő,
s nyomában ott léptet félénk lovon
a rózsástalpú, szelíd hajadon,
a hajnali reménység, szép húga;
az ég meggyűrődik, alázuhan,
a szél csücskeit összehúzza,
meg is köti, botjára szúrja,
elindul vele vándorútra,
s a föld ott marad egymaga,
se teteje, sem ablaka,
s akkor kinyitja viola
szemét a bársony szerelem,
s ott lebeg súlyos mosolya
a föld felett, mint kupola.
Ó, álmodó, nincs hit szivemben,
nincs isten, aki óvna engem,
anyámnál is öregebb lettem,
s a halál egyre közelebb, —
terítsd arcomra álmodat majd,
mint egy szemfödelet!

Címkék: vers Szabó Magda


2008.04.23. 17:03 coppelia

Szabó Magda: Valóban

 
Mi van a fejünk felett?
Mi van? Micsoda jel?
A tavasz puha szája
csak sír, és nem felel,
 
és nem felel a nappal
és nem felel az éj,-
 
de hallgat-e valóban,
aki csak nem beszél?

Címkék: vers Szabó Magda