Ezüst fények villogása,
világ ezüst-szőttese!
Nyírfán gyöngyök ragyogása;
pőre volt és fekete.
Álomvidék ez, varázslat,
látomás, ábrándvilág!
A sok hétköznapi tárgyat
bűbáj sugározza át.
Hintón s gyalog járó népek,
kék égen tej-takaró, az ember és a természet
megszentelt, megújhodó.
Álmok valóra-válása,
lét s ábránd együttese,
elragadtatás világa,
világ ezüs-szőttese!
(Weöres Sándor fordítása)