Váratlan kapcsolódás
Szavak mint
Poloskák koppanása
Üvegfelületen
Rímek iszapbirkózása
Kínos közeledés
A jelentéshez
Egy máshoz
Lopott illúziója
A simogató közelségnek
Tovább és átfogalmazása
A valóságnak
Szobákban
Víz alatt
Levegőért
Megoldásért kiáltva
Szinapszisok
Küzdenek
Termékenyítő
Pihenőért
Zuhanás egy olyan
Álomba
Amely
Olvadékvízként
Táplálja
A természetes vágyat
A hegyek erejével
Ajándékozva meg
A gyermeket
Ki nyálas paplanba
Burkolózva ébred
Megújult tudattal
GAS©2017
Hallgatásod lassan oltja
Kíváncsiságom parazsát
Képzeletem visszatér fenyvesek
Nyugodt meleg sötétjébe
Engedem átszűrődni a holnap
Kutató sugarait
Spóráimat szél szórja
Kelet felé
Hangom koppanó betűk
Kéreg alatt
Értelem nélküli
Természeti törvény
Hatás
És ellenhatás
Odavetett
Erős szavak
Magas kék és mélyülő vörös
Az égbolt vonatán
Kisebb hullámok magam előtt
Követnek nagyobbak
Nyelvek keverednek
Dadogok
Én
Te
Asztal két szék
Padok
Kapaszkodok beléd
Ha engeded
GAS©2016
Nincsenek bennem szavak
Nem koppannak a betűk az asztalra hullva
Hallgatásba temetkezik a panasz
Minden évben nő a csalódás
Őrzöm tanulom újrakezdem
Várom betoppanjon az ajtón át
Élek köztetek
Mint mandala homokját
Boldogan szórom az időt a földre
Teljes úgy vagyok
Mint gyermek
Anyja ölelésében
De mikor játszani lehet
Vagy újat lát
Elfut mindent feledve
Kinyílik a tér
Célja van a létnek
A hiány is csak egy emlék
Álmot hintek
Arcok érintések képek
Idézik Őket
Izzadt testtel ébredek
Ez a saját harcom
Én-veletek
Esélytelenül vetem oda magam
Hol legnagyobb az ellenállás
Míg izmaim elszakadnak
Éles fájdalom fut át agytörzsemen
Zuhanok méhed rejtekébe
Furcsán élvezem
Visszatérő
Küzdő
Nőtlen vagyok
GAS©2016 N + 10 nap = S-nap
Bundába csavar a reggeli köd
Fehér hullámok törnek meg
A civilizáció tereptárgyain
Megint magam vagyok
Egyszerű és teljes
Elektromágneses tér
Mint nyíló hibiszkusz-virág
Porzásra várva
Fotonok szabad halmaza
Szavakkal leírhatatlan
Érzésóceán
Lélek-mandala
Hét hószínű vágtató ló
Hozza felém a fényt
Távoli indigóültetvények
Bőségszarujából
Kezembe veszlek
Mint szoptatós anya
Gyermekét
Ujjaim átfogják gondolataid
Életet termést adni
Láthatóvá tenni
Barlangokba rejtett
Ősi csillagtérképeket
Megragadni az idő múlását
Értelemmel megtölteni
A lehetőséget
Világosságot teremteni
Az árnyak között
Fák magányos társaságában
Az okság törvényeiben
És önmagunkban
GAS©2015 Karácsonyán
Esik
Ébredek
Esel
Megtartalak
Esünk
Egymás karjaiba
Fogunkban
Szorít
A láz
Ujjunkban
Tört
Percek
Koppannak
Számolják
A múlt időt
Jelzik
Hidegségét
A leírt szónak
Elsimítják
Mit nappalok nem
Csak éjszakák tudnak
Helyet adva
A biztonságnak
Takaró alatt
Már nincs mit keresni
Csak megtalálni
Testünkből kilépve
Szabadon
Zuhanunk
A hipotalamusz felé
Ellentétes töltéseink
Kiegyenlítődnek
Szikrát vetünk
Álmot aratunk
Melyet nem követ
Hallható égi zene
Ösztönösen
Összekulcsoljuk
Kezeinken át
Lelkeinket
GAS©2012
Sziklából teremtett fehér szobor
Egy lágy érintés a gyermeki testen
Gyolcsba tekerve kiterítve
Fekszem igéző öledben
Felnézek rád
Elveszek tekintetedben
Összehúzom magam
Emlékezem
Kinyílok mint magányos
Magas bükk kérge
Villámcsapás után
Vagy hajnali ködből
Éltető nedvet szívó
Korai hunyor
Teljes vagyok
Közepén a Tejútnak
A táguló világban időtlenül
Akaratom
Enyém
Nem adom
Betörnek
Ha hagyom
Vagy megfeszítnek
Testem izzadtan ébred
Izmok épülnek
Zsíros rögök helyén
Lelkem tárolja
Hangjaidat
Mint búzamező a fényt
Agyam
Szilárd
Építőkövekké változik
Megérinteni
Megszólítani
Tanulni kell
Szeretni
Felejteni
Újrakezdeni tudok
Nem értelek
Csak melletted élek
Mikor nincsenek jó kérdések
Hallgatok
Nyitott párnakönyv vagyok
És te vagy a toll
Mely tintával fest
Üres lapjaimra
Követem szememmel
Vonalaid ívét
Távol-közelről beléd feledkezem
Elengedlek
Mikor hívnak a fák
És rügyet bontanak a holnapok
Mikor neked fáj
Én szenvedek
És ha elmúlt
Még mindig rád gondolok
Fekszem holdsugaras
Tiszta szobában
Peregnek könnyeim
Mint a percek
Felesleges tétován
Érzem a só
Miként tisztítja
A heget a számban
Pillantásod
Alabástrom
Nincs menekülés
Sziklából teremtett fehér szobor
Egy lágy érintés a gyermeki testen
Gyolcsba tekerve kiterítve
Fekszem igéző öledben
Felnézek rád
Elveszek tekintetedben
Összehúzom magam
Emlékezem
GAS©2014
Csendes esőben
Csuklya alatt
Magamba zárom
Hangjaid
Képeket
Érintéseket
Szavakat
Ízeket
Helyezek
Egy más mellé
Ilyenkor
Gyermek vagyok
Rekedten
Tétován
Lépkedek
A semmibe
A zajokból
Üresség szól
Nyelvek harcolnak
Fejemben
Céljaim percekben
Számolom
Hallgatok
Mikor veled vagyok
Lassan koppannak
Vérző betűim
Szegek rögök
A tölgyfa deszkán
Nem ismer senki
Már így is marad
Minek a törekvés
Nyomot hagyni
Csak jel vagyok a hóban
Mely olvadáskor
Gyors vizekkel
Tűnik el
GAS©2014
Sötét és meleg az este
Összegömbölyödve
Nyálasan szuszog a teste
Kézfejemben pihen
Álom nélküli
Teljességben
Ujjaim végigfutnak
Bőrének selymén
Én és ő is simogat
A Föld kék szemét kinyitja
Várja mit hoz a Nap
Anyja keblét ajkára vonva
A köd zsíros zúzmarát hizlalt
A reggeli nap sugaraiban
A fák zajosan megszabadulnak
Terheiktől
Fellélegeznek
Az elveszettek
Csilingelő lépésekkel haladunk felfelé
Átölel az erdő mesebeli kertje
Nincs más csak sejtelmes sziluettje
Múltnak és jelennek
Holtnak és élőnek
Elmúlásnak és születésnek
Mindezt Neked adom
Vedd el mint játékot a Gyermek
Szeretettel használd és őrizd
Értelemmel töltsd meg
És ha jön a pillanat
Te is elengedheted
GAS©2013 Karácsonyán
Fény
– Tavasz Ábrahám-hegyen –
Olyan vagy nekem mint
Tavasz Ábrahám-hegyen
Egy kép amelyet én látok
Szavakká formálva érzéseket
Szelíd telken cseresznyefa-virágzás
Érzem a testet simogató kezet
Ízét a születő gyümölcsnek
Mosolyát azoknak akik felneveltek
Hallom hangját a szélnek az ágakon
A madarak gyermeki nászát az avaron
A tűz pattogását aprított törzsek között
Halk neszeit egy éjszakai háznak
Kézbe veszem súlyát a Jónak
Mérem távolságát a Bőségnek
Ismerni akarom erejét a Családnak
Óvatlan játékba kezdek Sorsokkal
Hogy megleljem a fényt
Virágok szirmai között
Ajkak tornácán
Benned feledkezve
Árnyék
– Itthon, szobában –
Számolom hogyan kopnak el
a percek nappalomból
Telnek az órák kristályos
Plazma-felület előtt
Keresem a kulcsot ahhoz az ajtóhoz
Amit sosem nyithatok ki
Mert mögötte ott áll ő
Aki szerethet
Lépkedek a tű hegyfokán
Bazalttá edzem szívemet
Szabadeséssel érkezem
Olyan földre ahol éhezem
Mint lázas beteg reszketek
Nyitott ablaknál
Állok dagadt hercegként
Meztelenül csillagok előtt
árnyakat kergetek lepedők között
Izzadtan bújok önmagamhoz
Gyermek vagyok örökké
Ki minden éjjel álmából felriad
GAS©2008
Feléd utazok
Rozzant buszon
Kit tagadok
Ajtódat nyitja
Biztonsági őr
Gyengülő karja
Régen hideg
Egyszerűség fogadott
Most új vagy és meleg
Körülöleli lelkemet
Az érkezés csendje
A most eltemet
Csukott szemhéjak alatt
Egy év előhívatlan képei
Montázzsá olvadnak
És az emberekről
Lefoszlik a hagymahéj
Csak a lényeg marad
Vívódok
Keresem utam
Amely magam vagyok
Félek megállni
Megnézni
Belül mi történik
Kérdezni
Felelni
Hittel kétely nélkül élni
Inkább futok előle
Összeszorított
Vádló fogakkal
Melyekben ott a mástól
Szerzett fájdalom
És a bizonytalan
Érkezés
Fáradt vágyódó
Újraindulás
A gyermeki öröm
Ha játszhatok
És valaki megsimogatja fejem
GAS ©2011. Karácsonyán
Napok óta nem alszom
Fejem zúg
Tombol benne a misztrál
Viszi a télről
Megmaradt avart
Készülök
Éjjel és hajnal után
Rendezem
Sorokba
Egyenletekbe
Gondolataim
Magamhoz veszem
A testet és a vért
Köszönök
Vissza a kapuból
Szép napot Anyám
Meghívó nélkül
Megyek
Mint mindig
Kinek nem kellenek
Papírra vetett szavak
Csak orgona illatok
Hangok a csendes
Szél után
Emlékek közös
Freskói
A táblán
Mozdulatok
Mondatok
Arcok
Melyeket tükörként
Tarthatok magam elé
És egy kékfestő szalag
Nyakamba akasztva
Melyet gyermeki örömmel
Dédelgetek
Becsengetés előtt és után
GAS©2012
Térben
De csak a Mostban
Nem én kérdezek
Csak megfigyellek
Nem gondolkodom
Magamba szívom
Füstjét ízét mosolyát
Hangodnak
Tudatosan alakítom át
Tudatalattim
És ami fölötte van
Határátlépés
Hegyen villamoson
Szajna-parton
És üvegbe zárt
Irodában
Teljességem
Azonnal ölelem
Felfalom
És elemésztem
Hozzá senki
Így te sem kellesz
Másként Mindenség vagy
És vagyok
Lábad szárán hegek
Tenyereden vízhólyagjai
A múltnak
Félelmeknek
Forrásai fakadnak
Töprengsz
Beszélsz magaddal
A jövő gyermekei
Tüskésen bújnak elő
Méhéből a Gondolatnak
Mint a Som
Várva a telet
De ha tavasz lesz
Nem marad más
Csak a pillanat
A rácsodálkozás
A nyíló lenre
A felhők közt
Versengőkre
És az olvadó
Tengerszemben
Tükröződő
Önmagadra
Önmagamra
GAS©2007
Valahogy le szeretném írni
Amit most látok
Az égbolt szürke acélpajzsán
Feketén úszó spirál felhőket
Előtte őrtoronnyal
Melyek kontrasztját felnagyítja
Az újólag megmutatkozó Hold
És a tegnapi vihar képei
Miért nézem miért kérdezem őket
Hangtalan
Menekülök egyre mélyebbre
Önmagamba
Tépem le a természet olcsónak tűnő
Ékszereit
Keresem testem határait
Az emberi lélek ismétlődőn cserben hagy
Visszaveszi egyetlen mozdulattal
Mit másoknak én adtam
Remegő hideg a reggel
Riadtan ébredeznek
Szúnyogoktól jóllakott pókok
Hangokra vágyó énekes madarak
Keresik társukat
Egymáshoz simulnak
Lassan szeretkeznek
A fűszálak
GAS©
Nem tudom
Honnan jöttél
És mi az a kötés
Mely nem enged el
Olyan mint
Közeledni
Ismeretlen csúcs felé
Mosolyogva
Követlek
Te néha érzed
Jólesőn
Figyelmem
Nősz
Virágzó kaktuszként
Víz nélkül is
Nélkülem
Ködnek dől néma testem
Harapom a csend morzsáit
Próbálom megfogni az Időt
Képzeletem
Aszfaltjába
Ragadtam
De bármikor
Benne hagyhatom
Mint rongyos cipőt
És arcommal
Nap felé fordulhatok
Én délen jártam
Keleten
Voltam
Menekülőn
A Pillanat
Forró földjén
S hazatértem
Hozzád
GAS©2007
Nemet mondok
Mert nemes nem vagyok
Egyszerűen keresem azokat
Kik igennel felelnek
Az életre
Falak között álmodok
Közös holnapot
Érzem hogy a magfúzió hat
És átfutnak szempilláim
Redőnylécein a sugarak
Próbálom megérteni
Hogyan törik szét a gránit
Mosolyod alatt
Miért olvad meg a jég
Ha közel vagy
Mimózák vonulnak fel
Ablakom előtt
Partok hegyek
Közé szorítva
Borotváltan
Nem tépem le
Nem érintem
Nem viszem
Magammal
Nem őrzöm
Csak gyönyörködöm
Képét beégetem halántékom
Lebenyébe
Tüdőmbe szívom illatát
Bódít megtermékenyít
Míg azt nem mondja igen
Hiszek az evolúcióban
A természet törvényeiben
Mert ez az egyetlen Út
Igazság és Élet
GAS©2013
Nézem a márciusi havat
Majd lezárom szemem
Arcomat az ég felé fordítom
És hagyom hogy a hópihék
Mindent eltakarjanak
Nem marad más
Csak a gondolat
És a mosoly
Melyet Ti adtok
Féltve őrzöm mind a kettőt
Mint gyermek a titkokat
Már nem ismerem meg hangomat
Csak feloldódom szavaitokban
Elmerülök az illatokban
Vágyaim a Hegyekkel mérem
Nektek adom a Hajnalt
Az álom utolsó sóhaját
Reggel kereslek
És megtalállak
Ott vagytok
Mikor az ízeket
Érzem a számban
Ha leszakítom a
Gyümölcsöket
Lépteimben
Menekülőn
Némán ordítva
A fák lombjain túl
Este a takaró alatt
Együtt bújunk el
Kéz az ölelésben megtalálja lényegét
Láb ha futhat értelmet ad az útnak
Agyad mikor kószálni indul kitárul a tér
S a lélek becéző szavakba önti szerelmem
Nekiindulok nehéz párás nap után
Érzem súlyát lassuló lépteimnek
A pocsolyákat sem kerülöm
Mert talán azért vannak
Hogy én belelépjek
Felettem setét felhők tartanak röpgyűlést
Összebújnak bár itt lent nincsen hideg
Végtelennek érzik a közösséget
És örömükben sírva fakadnak
Mennem kellene léha nézelődés helyett
Tanulni az új világ hamis szabályait
Elfogadni Befogadni mormolom magamban
Összetolul a nyál éhes torkomban
Köpni szeretnék de meggondolom
Útkereszteződés
Pirosan világító lámpák
Nem szabad megállni
Vagy mégis
Igen madarak kémlelik poroszka mozdulataim
Mit akarok és ők mit akarnak tőlem
Csak köszönteni Téged
Köszönni azt hogy megszülettél.
GAS©
Fekszem a padlón
Kiterítettek
Megnyugtatja testemet
A hideg föld
Félnem kellene
Remegni hogy vége
Mégis nyugodt vagyok
Egészen
Látom magam
Mosolygok
Izzadni fognak
A szállítók
Munkát
Humuszt adok
Az utánam
(V)étkezőknek
Indulok
Mert indulat vagyok
Segítek
Mert a pokolba vezet
Szavakkal
Fejezem ki önmagam
Veletek
Mert nincs másom
Kevéssel a sok helyett
Hallgatok
Mert közeleg az éj
Akarat gyermekem
Aludni tér
Álmát őrzik
Bükk szemű
Angyalok
S mikor
Hajnalpír
Köszönt
Leírom
Ki hozza a csillag
Fényét a Földre
GAS © 2012 Karácsonyán
Futsz előlem
Mint vékony fénysugár
Lassan záródó ajtó résében
Kifolyik ujjaid között az Idő
Minden nap sötétben érkezel
Hangod elillan a térben
Nem alszol jól
Gyorsan étkezel
Keveset de mélyen vétkezel
Nincs megállás
Csak zuhanás
A fáradtság sólyomtestébe
Becsapódás a Semmibe
Agyad üres
Újraírható
Hegyen vagyok
Körülölel
A ködbe vesző
Inverzió
Felettem
Világosság ragyog
Magam vagyok
Egyszerű és teljes
Jégbe zárt
Törzsemet
Olvasztja
A Nap
Folyik a víz
Száraz év után
Kerítést bont és emel
A hallgatás
Karjaim nyújtom
A fény felé
GAS © 2012 Karácsonyán
Rólad írok mikor a hajnali csillagok
Részegen nekidőlnek a ködnek
Rád gondolok miközben az ég
Harmatcseppjei arcomra fagynak
Téged kereslek azon az úton
Melyet azt hisszük magunk járunk
Rossz óra kattog szívemben
Nem látlak csak hangodból ismerlek meg
Rácsokat emelt életem köré az Idő
És én alázattal viselem rabruhám
Tegnapok kontúrjai lesznek egyre élesebbé
Minden éjjel zsoltárokra alszom el
Romokat hagyunk mindenütt
Ha elvonul az ár
Rakódik guanó
Tiszta gondolatra
Tengerré változik
A hiány
Rozsdás testek terek mindenütt
Várják az újrafeldolgozást
Rájuk borult egy halott nemzet
Ostoba szégyene
Temeti őket
Vörös föld
Rohanó lábak
Halmozó kezek
Rátarti elnyúló pillanat
Könnyekbe fojtott törekvés
Tévedő akarat
Merre szaladtok
Rokonaim vagytok a bűnben
Fájdalomban és reményben
Rázkódom veletek együtt
Tömegközlekedési eszközön
Teszem helyére mandalám
Homokszemeit csendesen
Roppan a jég vékony hártyája
Olvasztja lelkem súlya talán
Rálehel az erdő
Pipáló csendje
Tenyerében hordozza
A szerelmet
Rólad írok mikor a hajnali csillagok
Részegen nekidőlnek a ködnek
Rád gondolok miközben az ég
Harmatcseppjei arcomra fagynak
Téged kereslek azon az úton
Melyet azt hisszük magunk járunk:
Roráte caeli désuper et nubes pluant justum
GAS© 2010 Karácsonyán
