HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (21) Arany János (1) ária (15) Arp Hans (1) Auden W.H. (14) Aznavour (3) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (21) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bergman (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (3) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruel Patrick (1) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (1) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csukás István (4) CVetajeva Marina (1) dal (24) dalszöveg (12) Davies W.H. (2) Devecseri Gábor (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) Fly with me (1) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Garai Gábor (2) gas (33) Gas (2) Gergye Attila Sándor (41) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (1) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jónás Tamás (7) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (4) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (4) Király Odett (3) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (1) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (4) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (11) Nigel Kennedy (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (2) Plácido Domingo (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Rába György (1) Rab Zsuzsa (15) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (8) Rónay György (1) Rosetti Christina (2) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (5) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Shakespeare William (5) Simonyi Imre (12) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Swinburne Ch. A. (5) Szabó Lőrinc (6) Szabó Magda (7) Szállnak a darvak (1) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (1) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (4) vers (472) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (6) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (8) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter


2017.04.11. 16:55 coppelia

Gergye Attila Sándor: Kezeimből kezeidbe

Kezeimből kezeidbe
Szemeidből szemeimbe
Szavaimból szavaidba
Mosolyodból mosolyomba
Alakulunk napok során

Közeledve távolodunk
Simogatón marjuk egymást
Hangosan hallgatunk
Mozdulatlan futunk előre
A másik felé

Elvesztett ártatlanságunkat újra megtaláljuk
Üres padsorok között keressük a hitet
Kötést oldunk mást ölelünk
Gyermekek maradunk holnapig
Mégsem nézünk a Napba

Jó és rossz sejtek harcolnak belül
Érzéseink rátelepednek a jövőre
Kétségek közt folynak el perceink
Újnak hitt imák szakadnak ki belőlünk
Vágjuk el magunk a zsinórt

Kezeimből kezeidbe
Szemeidből szemeimbe
Szavaimból szavaidba
Mosolyodból mosolyomba
Alakulunk napok során

GAS©2017

 

Ma van a Költészet napja. Szépet mindenkinek!

Címkék: vers Gas Gergye Attila Sándor


2017.02.11. 17:40 coppelia

Gyurkovics Tibor: Isten választottja

Akit az Isten rendel,
azt soha ne engedd el,
fogd a kezét, a lábát,
a fenekét, a bokáját –
abba mindig kapaszkodj,
ha lerúg is, ragaszkodj,
nézd a fogán a fények futását,
szemöldökének varázsát,
este hatkor,
hogy milyen nagy ilyenkor,
lesd a körmei ívét,
hogy kikaparják ismét a szemed,
hogy ne lássad az elárultatásod.
Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét,
becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten.

Mindent megér a szobája, a melege, a mohája,
a dunyhája, az ágya, az összerándulása,
a bőre reszketése, a beleegyezése,
a bögye, a bibéje, a pihéje becézve.
Mindent megér, ha Isten elrendeli
egyetlen és szűzi szerelemnek,
akit csak Neked enged… azt soha el ne engedd,
legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva,
akit az Isten enged, az legyen a szerelmed…

Címkék: vers Gyurkovics Tibor


2017.01.29. 17:02 coppelia

Robert Frost: Megismertem az éjszakát

Mert az éjszakát megismertem én.
Mert sétáltam reménytelen esőben.
Mert nem fénylett nekem már semmi fény.
 
Mert szűk, szomorú utca volt mögöttem.
Mert az őrjárat szembejött velem,
És szavak híján szemem lesütöttem.
 
Mert megálltam, hogy néma csönd legyen,
Mikor messziről, a házak felett
Zokogás úszott – s elhalt hirtelen.

De hozzám már túl későn érkezett.
És még messzebb, az ég előterén
Földön túli, fénylő óra-kezek

Tárták a légüres időt felém.
Mert az éjszakát megismertem én.

(Imreh András fordítása)

Címkék: vers Frost Robert


2016.12.26. 16:29 coppelia

Gergye Attila Sándor: Szakállas idő

Közelebb bújok a kályhából kipattanó
Gyorsan lobbanó kihunyó időhöz

Almaillatú a csönd melybe burkolózom
Cohen basszusa dörmög körülöttem

Tartalommal évek súlyával birkózó szavak
Mélytengeri áramló nyugalom

Nyitott könyvek fekszenek mindenütt
Rend a rendezetlenségben

Térképek tájak emberek
Velük utazom agyalagúton

Képeket és tudást gyűjtök
Beleiszok a szitáló ködbe

Felnőtté vált testek izmos szorítása
Tegnapi láz cseppjei a takarón

Ujjaim keresik mosolyod
A megfeszülő elernyedő bőr

Tapintatosan szusszan
És átadja helyét a táguló hiánynak

Várakozón hatszögbe kristályosodik
A tél zordon tiszta lehelete mikor elindulok

Halok játszanak koponyám körül
Zúzmarás szakáll simogat

Hajnali lábnyomok a hóban
Magam mögött

Fénylő gombok riadnak fel
Az út mellett

Még mindig mozgásban vagyok
Futok a csúcs felé

GAS©2016 Karácsonyán

Címkék: vers Gas Gergye Attila Sándor


2016.10.05. 14:10 coppelia

Gergye Attila Sándor: Körülvesz a sötét

- Nagymamámnak - (In memoriam)

Körülvesz a sötét
Pedig kint megpihennek a madarak
A hajnal köszöntése után
Az éjszakai műszakból elindulnak
A fáradtszagú emberek
Nyakkendő nélkül alszanak
Még a svábhegyi utcák

Körülvesz a sötét
Melegíti arcodat a nap
Fogja kezeidet
A véredből eredt
Apró pici kéz
Tapogatjátok
Egymás életét

Körülvesz a sötét
Gyorsan számolod
Milyen lassan telnek a percek
Nyit-e ablakot a fényre
A szűkülő szemhéj
Mikor lép feléd
A mindenség

Körülvesz a sötét
Simogatja ritka szép hajadat
Töredeznek szálai
Az okozatosságnak
Hangokhoz kötöd
Mit meghagyott
Az alkotó

Körülvesz a sötét
Kétkedő biztonságban
Aprókat lépdelsz
A megszokott útvonalon
Leszűkült jelen térben
És határok nélküli
Múlt időben

Körülvesz a sötét
Eggyé válsz vele
És én Veled
Ott leszel minden
Éjszakámban
Lecsukott szemű
Nappalomban

GAS©2015.

 

Címkék: vers Gergye Attila Sándor


2016.10.05. 14:06 coppelia

Edward Estlin Cummings: Valahol még sosem jártam

 Valahol sohasem jártam, ha boldog is
 voltam nagyon – őrzik szemeid  csendjüket:
 egyet intesz és valami magamba zár,
 nem védekezhetem, közel vagy, túl közel,

 de ha rám tekintesz, könnyen kitárulok,
 pedig magamba zárultam, mint egy ököl –
 sziromként kibontasz engem, mint a tavasz
 az első rózsát (érintve sejtelmesen)

 ha mellettem állsz, én és az életem
 bezárulnak, csodálatosan, hirtelen,
 mint mikor a virág szíve elképzeli
 a gondosan mindenhová hulló havat,

 e földön semmi sem hasonlít végtelen
 törékenységed áramához – alkatod
 tájaid színével magához kényszerít,
 örök időkre szétszakítva a halált,

(én nem tudom; benned mi nyílik és mi zárul,
 de valami bennem szinkronban van vele
 szemednek hangja mélyebb minden rózsaszálnál)
 s még az esőnek sincs ilyen piciny keze.
 

Címkék: vers E.E. Cummings


2016.08.24. 14:42 coppelia

Gergye Attila Sándor: Csend a metró(nomo)n

 

Hallgatásod lassan oltja
Kíváncsiságom parazsát

Képzeletem visszatér fenyvesek
Nyugodt meleg sötétjébe

Engedem átszűrődni a holnap
Kutató sugarait

Spóráimat szél szórja
Kelet felé

Hangom koppanó betűk
Kéreg alatt

Értelem nélküli
Természeti törvény

Hatás
És ellenhatás

Odavetett
Erős szavak

Magas kék és mélyülő vörös
Az égbolt vonatán

Kisebb hullámok magam előtt
Követnek nagyobbak

Nyelvek keverednek
Dadogok

Én
Te

Asztal két szék
Padok

Kapaszkodok beléd
Ha engeded

GAS©2016

 

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2016.08.19. 08:58 coppelia

Edward Estlin Cummings: Kötődés

 Magamban hordom a szívedet,
 a szívemben hordom.
 Mindig itt van velem.
 Bárhová megyek, mindig kell nekem.
 És akármit teszek, bármi lesz,
 Te ott leszel kedvesem.
 A sors nem riaszt,
 mert Te vagy a sors nekem.
 Nem kell világ ennél szebb,
 mert Te vagy a világ, igen.
 Íme a titkok titka,
 mit senki se tud:
 gyökere minden gyökérnek,
 rügye minden rügynek,
 egek feletti ég a fán,
 mely maga az élet.
 Mely magasabbra nő,
 mit a lélek remélhet,
 vagy elme megérthet,
 mint az alá nem hulló csillagok csodája.
 A szívemben őrizlek.
 Ott őrizlek a szívemben.

Címkék: vers E.E. Cummings


2016.04.11. 18:00 coppelia

József Attila: Tavasz van

Iain Lindsay brit nagykövet József Attila "Tavasz van! Gyönyörű!" című versét olvassa fel a Magyar Költészet Napja alkalmából.

Nagyon köszönjük! Fantasztikus teljesítmény és fantasztikus gesztus!

Címkék: vers József Attila Iain Lindsay


2016.03.18. 13:55 coppelia

Gergye Attila Sándor: N 2016

Nincsenek bennem szavak
Nem koppannak a betűk az asztalra hullva
Hallgatásba temetkezik a panasz

Minden évben nő a csalódás
Őrzöm tanulom újrakezdem
Várom betoppanjon az ajtón át

Élek köztetek
Mint mandala homokját
Boldogan szórom az időt a földre

Teljes úgy vagyok
Mint gyermek
Anyja ölelésében

De mikor játszani lehet
Vagy újat lát
Elfut mindent feledve

Kinyílik a tér
Célja van a létnek
A hiány is csak egy emlék

Álmot hintek
Arcok érintések képek
Idézik Őket

Izzadt testtel ébredek
Ez a saját harcom
Én-veletek

Esélytelenül vetem oda magam
Hol legnagyobb az ellenállás
Míg izmaim elszakadnak

Éles fájdalom fut át agytörzsemen
Zuhanok méhed rejtekébe
Furcsán élvezem

Visszatérő
Küzdő
Nőtlen vagyok

GAS©2016 N + 10 nap = S-nap

1 komment

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2016.03.16. 10:25 coppelia

Lackfi János: Mit kíván a magyar nemzet?

Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon,
Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény,
Olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény,
Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem csak a legnagyobb,
Olyan hazát, hol nem agóniát jelent, hogy "köszi, megvagyok"
Olyan hazát, hol zsebről zsebre nem jár a nesze meg hoci,
Olyan hazát, hol összejön néha kis pénzből is a nagy foci,
Olyan hazát, hol nagykapu mellett nincs mindig okos kiskapu,
Olyan hazát, hol híd alatt nem tengődik más, csak lapu,
Olyan hazát, hol nem menő a fogjuk meg és vigyétek,
Olyan hazát, hol hősi halálnál azért jobb pálya az élet.

Címkék: vers Lackfi János


2016.03.06. 20:09 coppelia

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak… 


Mért gondolsz különc rokontalannak? 


Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 


Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, 


Mert fénye-árnya terád sugárzik. 


Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: 


Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.


Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. 


Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; 


Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:


Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Címkék: vers dal Weöres Sándor Koncz Zsuzsa


2016.02.17. 17:43 coppelia

Baranyi Ferenc: Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Címkék: vers Baranyi Ferenc


2016.01.24. 08:49 coppelia

Baranyi Ferenc: Festői kérdések

Hova, hova tűntek a színek a nyárból?
Hol a ragyogás a mosoly aranyából?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés?
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Olyan sötét lett
hirtelen,
kopog a jég
a szívemen,
amit kimondok:
magam se vallom,
amit dalolnék:
magam se hallom,
áttetszők lettünk -
üveg a vízben,
fakult vagy úgy is,
nincs színem így sem.
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés?
Titkok tarkasága hol van a szemedből?

Hova, hova tűnt a fény a szerelemből?

 

Címkék: vers Baranyi Ferenc


2016.01.02. 16:50 coppelia

Baranyi Ferenc: Ki számol el?

Mit ér a legszentebb erény, ha
bűnnek láthatja bárki azt?

Ki sziklával rombol - mit ér, ha
belőle vizet is fakaszt?

Ki szabja meg a lét határát
s halált erénnyé ki avat?

Ki számol el a világgal,
hogy adós sehol nem marad?

Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig?
A kérdések mentsége véd,

hogy ki ne egyezzen az ember
saját magával semmiképp.

Címkék: vers Baranyi Ferenc


2015.12.23. 14:19 coppelia

Gergye Attila Sándor: Fényűző fényhozó

 

Bundába csavar a reggeli köd
Fehér hullámok törnek meg
A civilizáció tereptárgyain
Megint magam vagyok

Egyszerű és teljes
Elektromágneses tér
Mint nyíló hibiszkusz-virág
Porzásra várva

Fotonok szabad halmaza
Szavakkal leírhatatlan
Érzésóceán
Lélek-mandala

Hét hószínű vágtató ló
Hozza felém a fényt
Távoli indigóültetvények
Bőségszarujából

Kezembe veszlek
Mint szoptatós anya
Gyermekét
Ujjaim átfogják gondolataid

Életet termést adni
Láthatóvá tenni
Barlangokba rejtett
Ősi csillagtérképeket

Megragadni az idő múlását
Értelemmel megtölteni
A lehetőséget
Világosságot teremteni

Az árnyak között
Fák magányos társaságában
Az okság törvényeiben
És önmagunkban

GAS©2015 Karácsonyán

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2015.12.11. 15:22 coppelia

Imre Flóra: Ballada az időről

Mint ama Villon hajdanában,
Kivégzésünkre várva itt
Énekelgetjük balladásan
Az időt s foszló tagjait.
Egy jóformájú comb s a többi,
Anatómiai lelet -
Nem sok kell fényét összetörni;
Szerelmeink ki érti meg?

Mert nincs ítélőszék, se törvény,
S fellebbezésnek nincs helye;
Instanciázunk az öröknél,
S reménykedünk. Pedig, mire?
Nem őrzi meg a rímes írás
Testem szikráztató kezed,
S hangod változását, ha meglátsz -
Szerelmeink ki érti meg?

Fejed tétova köszöntését,
A felszivárványló mosolyt,
A fulladást az ölelésért,
Mikor erünkbe vágy osont;
A ritkán engedő szorongást
- Holnap a végleg nem lehet -
Őrző szemmel igézzük egymást.
Szerelmeink ki érti meg?

Ajánlás:

Herceg, nevess, hisz másod úgysincs ;
Testünkre föld hull és kövek,
Szavad se lesz, hogy újrahódíts:
Szerelmeink ki érti meg?

Címkék: vers Imre Flóra


2015.11.10. 15:00 coppelia

Anna Ahmatova: Jó éjt neked is, éjjel



 Amikor felragyog az ablakom zugában
a hold, mint csardzsui sárgadinnye-karéj,
az ajtó zárva, és fülledt a néma éj,
a kék gliciniák varázslata a házban,
hideg vizet kinál a kis cseréppohár,
törülköző hava és gyertya lángja lobban,
pilléket hívogat, akár gyerekkoromban,
és mennydörög a csend, szavam nem értve meg 
mozdulnak a sötét, rembrandti szögletek,
kisurran valami, és nyomban visszarebben,
de meg se moccanok. Már nem ijeszt meg engem.
Hálóját a magány lendíti, rám veti,
tükörbéli hugom nem tud segíteni.
Fekete macska les, évszázadok szemével...
Az álom könnyű lesz. Jó éjt neked is, éjjel!

/Rab Zsuzsa fordítása/

Címkék: vers Anna Ahmatova Rab Zsuzsa


2015.11.05. 07:22 coppelia

Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében

 A szép őszi estében valami
 titokzatos és megható varázs van.
 A fák rikító, szilaj színei,
 a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
 a komorodó, fáradt föld felett
 a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
 a le-lecsapó borzongó szelek,
 melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
 mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
 élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
 hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

 /Szabó Lőrinc fordítása/

Címkék: vers Tyutcsev Fjodor


2015.10.22. 10:13 coppelia

Csukás István: Ki ette meg a nyarat?

 Ki ette meg a nyarat? Tegnap
 még itt volt, mértük a lázát:
 37 fok árnyékban, vagyis a fák
 hóna alatt. Most se láz, se nyár,
 a fák dideregve kapkodnak a levelek
 után, rémes csontvázak, kiköpött
 halszálkák. De ki ette meg a nyarat?
 A kutyámra nézek gyanakodva:
 fejét rázza, pofáját nyitja, eloldalog,
 megsértődve morog: "Megint mindent
 rám kennek..." A fecskéket figyelem,
 zsinórírást bögöztek a villanydróton,
 silabizálom, de nem tudom elolvasni,
 miről szól, kinek szól? Legyintek,
 á, nekik ez túl nagy falat! Macska
 füstöl át a kerítésen, szájában egéríz,
 verébíz, lopott tejföl íze, nem foglalkozik
 nyárevéssel, a harmadik szomszédból
 gúnyosan visszanyávog. Finoman megpendül
 a napraforgó cintányérja. Fülelek,
 talán tud valamit. Talán a virágok!
 A kertben rózsa, kannavirág, büdöske,
 a kifeszített madzagon hajnalka tornázik;
 szimatolva motyogom: "Kölnigyár, ott a nyár!"
 A rózsa a fejét ingatja, a kannavirág
 üresen kondul, a büdöske elpirul, a hajnalka
 tele szájjal nevet: micsoda buta kérdés!
 Fejemet ingatom, üresen kondulok, elpirulok,
 de nem nevetek, mert nem, nem, egyáltalán
 nem buta, mert hova tűnik, ami volt?
 S dideregve kapkodok a leveleim után,
 mert nyár vagyok és fa vagyok egy boldog
 pillanatra, és miért voltam, hogyha
 eltűnök, s miért tűnök el, hogyha voltam?

Címkék: vers Csukás István