Most, hogy magadra hagytak,
már nem lehet visszaút,
még bántja a lelked, látom,
árnyat vetít a múlt.
Most is gyötör a kétség,
gyűlölj, vagy megbocsáss.
Van úgy, hogy ellened fordul
egy igaznak hitt barát.
Csak egy utazó, magányos utazó,
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.
Felejtsd el mindazt, mi történt,
mi lehet, hogy igaz se volt;
jegyed az ígéret földjén
csak rövid időre szólt.
Csak egy utazó, magányos utazó,
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.
Nyitva az ajtó, szabad a tér,
merre indulj, hogy hazaérj;
találsz-e társat, lesz-e, ki megért;
merre indulj, hogy hazaérj.
Zord utakon gázolsz,
nem lehet tied e föld,
nem ez a hely hova vágytál,
nem ez a te időd.
Csak egy utazó, magányos utazó,
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.
Csak egy utazó, magányos utazó,
magad vagy, akárcsak én;
talán majd máskor
több szerencse ér.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.