Ha lehetne az árny, csak az árnyad
csak ő enyém!
De neki se szólok, az árnynak:
szeretlek én.
Mikor elnyeli menynei lényed
tükör sereg, csupa képzeletembeli mélyek
felett remeg.
Beleszédül a semmi ölébe:
tükör tünemény...
S a halál fagya, fénytelen éje
megint enyém!
(Görgey Gábor fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.