Váltja az este lassanként ruháját,
mit régi fák karéja nyujt elé;
nézed: s otthagy a táj, kettőbe vált át,
egy ég felé tart s egy a mély ...

Esik
Ébredek
Esel
Megtartalak
Esünk
Egymás karjaiba

Fogunkban
Szorít
A láz
Ujjunkban
Tört
Percek
Koppannak

Számolják
A múlt időt
Jelzik
...

 Mi ketten egymást meg nem értjük,
 Nagyon sajnálom, asszonyom,
 De ha nem kellek szeretőnek
 Egyébre nem vállalkozom.
 Például arra, mit ...

Kétezer évvel ezelött Dzsuang Dszi,
 a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
 és most egy kicsit zavarban ...

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni ...

Magányos vándort messze utadon
mindenütt utólér a gondolatom.
Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, ...

Az este lassan leveti ruháit,
miket a vén fák karja tart alul;
nézel: s a táj előtted ketté válik,
ez égbe lendül, az mélységbe hull.

S magad ...

Már nincs más hátra, világos beszéd kell,
nehezen buggyan belőlem a szó,
mert visszatartja a sértett szemérem,
mint könnyeit a késve zokogó.

...