coppelia

Ideje megállni
Kikapcsolom a rádiót
Engedem elfordulni a kulcsot
Hátradőlve élvezem
Alattam a várost

Pislákolnak gyertyák
Fénycsíkokat húz
Egy láthatatlan Kéz
Felhőkbe takarom
Szuszogó gyermekem

Poharamban az idő
Képekké változik
Gyorsvonaton utazom
Jegy nélkül
Az ismeretlen felé

Az ablakokon jégvirág
Mögötte sötét
Előttem képernyőkristály
A jelenről beszél
Kattog a gondolat

Agyamban
Élénkül már az öntudatlan
Mély álomba zuhanok
Úszom dimenziók között
Magzatvizedben

Harcolok énem
Hét arcával
Akadályt emel
A múlt génekbe kódolt
Ösztöne

Kanyart vesz az Út
Miközben szeretkezem
Izzadó testtel fekszem
Fehér lepedőn
Egy ismeretlen mellett

Magam adtam
Termékeny testemet
Hangokra váltott
Mozdulataim
Szemem

Kezembe veszem versedet
Ízlelem a szavakat
Ajkaim között
Kiállok az esőbe
Mossa le könnyemet

GAS© 2010 Karácsonyán

 Ugye máskor is jössz
Amikor már a tavasz ígérete
Nem lesz más
Csak olyan emlék
Mint a pocsolyába dobott kő

Után egyre lassuló rezdülés
Látom még a vágyat
Rejtett mozdulataidban
Miközben Te nem tudsz rólam
S én is csak képzeletem
Óriás tenyerén hordalak
Verseimben becézlek

Melegíted a lelkem
A barackvirág mosolyával
Ezer kicsi énekesmadár
Apró sérelmének dalával
Mandala készítés alatt
Hegyek nyugalmával

Feledteted-e a vihart
Mit magamra küldök
A kétely izmaim fogyasztó
Pillanatait
A képeket az embertelenségben
S az éhséget a Jóra

Letéped ha arra kérlek
Szép szirmát a Tűzvirágnak
Adsz-e gyermeket
Ha én nagyon szeretlek
És győzöl-e
Mindenek felett

GAS©

A Balkántól nyugatra
Gettó földön
Lakóparkok magányában
Sárban tisztulok

Röhögök magamon
Háziőrizetben
Átmeneti izzó a plafonon

Hasonszőrűek között
Istentelen vagyok
Valahol egy tányér eltörött

Viszketek
Véres légbuborékot
Kapar kezem
Utasításra szenvedek

Mögötted vagyok
Rózsa helyett
Száraz levendula

Kínzó metafora
Vallomás-
Elmaradás

Hó helyett eső esik
Folyok a folyóval
Áradó indulat
Szabadság

Megfognám kezed
Hogy elengedhessem
A Köz-ért előtt

Közhelyes
Operaimprovizációval
Valljak Neked

Milyen volt gyermekként
Bűvészdobozból
Építeni
Meleg helyet

Semminek lenni
Felhőárnyék
Gondolatban

Napba nézni
Merengőn
Mikor elbukik

GAS©2007

És megint kinyitom ablakom az éj sötétjére
Magamba szívom a közelítő tavaszt
A ködbe vesző csillagokat
Nem hallom hogy bombák robbannak bűnösök ordítanak
Nem látom a felszakadt testű utcákat
Az ártatlanok miként takarják el arcuk

Érzem testemen kezed érintését ajkaid ízét
Kizárod belőlem azt akit gyűlölök
Megtermékenyíted lelkem szavait
Megfogom kezeid a lenyugvó nappal
Ölelésed fájdalmasabb apám halálánál
Nyitva maradt ablakon át távozik az élet
Egyedül vagyok újra az ébredésben
Számolom a felhőket az égen
Együtt kelek
A pirkadat után távozó illatoddal
Combjaid erejének emlékével
Te is félsz ha szép az este
Hogy mindez egyszerre elmúlik
Vihar jön s repül hajónk tovább a széllel

Nem ezt akartuk
De így lett
Marjuk egymást
A messzeségben

GAS©2004

Nem hallottam hangját
Nem érintette testemet
Ösztönből mentem
Ajtaja felé

Nincs bennem más
Csak a kíváncsiság
Felfedése rejtett
Ismeretlennek

Magam hagymarétegei
Türelmetlen lefejtése
A szembenézés
Szerepeimmel

Keresem az embert
Ki arany
Csalódva nézek
A tükörbe

Otthon
Utcai kirakatban
Távolodó járművön
Irodában

Megfogható-e
A szeretet adása
Mérhető a munkám
Ellen-értékkel

Az objektív igazság
Kútjából iszom
Köszönök mindent
Mindenkinek

Erősödik szorítása
Az általános akaratnak
Már csak alszom
Nem álmodom

Hidegből utazom
Hideg felé
Esőt hozok
Esőt viszek

Nem hallom már hangját
Nem érinti testemet
Ösztönből megyek
Az ajtóból visszanézek felé

GAS©2011

 Estém lágy kalácsillatába rejtem
Másodpercek néma mosolyát
Ülök a vak monitor tükre előtt
Várom válaszod

Mint gleccserek alján olvadékvíz
Morajlása
Zúg fejemben
Hallgatásod

És reggeli metrón
Minden felszállás után
Az arcok között Téged kereslek
Ki autóval közlekedsz

Szellemi munkásként
Leszek egyre kérgesebb
Lassan elveszítem mindenem
Hogy őszinte legyek

Újra és újra kitűzött napok
Kelnek fel ellenem
Idegen testként
Agyam lázas sejtjeiben

Néha megajándékozom magam
Veled
Pillanatnyi örömre váltom
Az azt követő hiányt

Vétkeim türelem-füzérré formálom
Könnyeket morzsolok kezemben
Szomorú szép szavak után
A csend

Ebből formálok
Elérhető lelket
Corpust a vágynak
És várom a tavaszt

GAS©2009

Helyet keresünk
Konzervváros
Konzervbűzös
Szabálytalan lakói

Ovális körülöttünk a tér
Íratlan lapokat
Szórt szét
Egy ismeretlen kéz

Mindenki magányos székben ül
Nézi önmagát
Ahogy fent ül
A mennyország kútjának peremén

Bezárkózik
Önmaga tökéletességébe
És nem látja
Víz tükrében az esélyt

Mit kinyújtott kéz
Elejtett szó
Fájdalomig
Jutó tett jelent

Egyetlen hang mit
Drótkötélen megcsúszó láb
Felidéz
Nagybőgő húrján

Elvesző
Szerelmet
Kiáltást
Az életért

Spaniferek tartanak össze minket
És a nem látható szövegíró
A kölcsönös vágy
Vándorló szabadság után

Mint tenyérről lerázott krétapor
Reflektorfénybe zuhanó szemcséi
Ölelkezünk porondra hullva
Ágyékunkban lüktet a vér

Tépjük egymást
Keressük határait
Izmaink által
Megtett útnak

Majd eldobjuk
Bontjuk a kötést
Újabb színek
Más nyulak jönnek

Táplálkozni szaporodni kell
Pipaccsal telt mezőn
Aszfaltlegelőn és
Vándorcirkusz lakókocsijában

Magunk lényegéből
Rendezni tanmesét
Hogy tapsoljanak
Maradó idegenek

Közös ritmusunkra
Mit Kodály pedagógiai
Módszere és az élet
Belénk nevelt

És ha távozunk
Büntetése vár
Az állam által
Korlátot állítóknak

Melyet az éjjel
Lázas álmai
Adók módjára
Beszednek

GAS©2010

 Mondj mesét anyám
Ágyam szélére ülve
Miért sír szemed
Mikor jó a vége

Átértelmezett szavak
Szerepek
Az éjt megint máshol
Mással töltöd Apám

Hangod mély legyen
Halk nyugtató
Egyszerű
Tiszta képeket rajzolj

Ujjaid végén sárgán
Virágzó körömmel
Vágyódva mindig
Gyermeki léttel

Mindig így marad
Én hallgatok
Megfigyellek
Tagadva szeretlek

Arcodon halál árnyéka
Ébren tart a morfinba
Butított fájdalom
És emlékek szentjánosbogarai

Menekülök távoli vidékre
Felhők fölé törő csúcsok közé
Hol súlya van a csendnek
A lépésnek melyet feléd teszek

Itt nyugszol
Kezemben megtartalak
Szétszórom porait
Gyermekkorom meséinek

GAS©2008

Mint torzó angyal
Állok lombhullásban
Őszi fények között

Ezerszínű bércek felett
Hallgatom hogyan ver
Egy emberi szív

Figyelem a lélek rezdüléseit
Melyek nem járt utakra
Határátlépésre vezetnek

Az állandóság körforgásának
Változó ízébe nyújtom nyelvem
Lassan felszáradnak cseppjei ajkamon

Valaki irányítja nehéz bakancsba bújtatott lépteim
Őrzi kitárt sas szárnyain álmaim fekete-fehér képeit
Ébreszt alkotásra szavak homokjából

Lassan magas Mandala-várat építeni Neked
Kiben ugyanaz a tiszta víz folyik
Közös félelmeink mély forrásából

Ezüstös hideg éjjel csillag-égboltja
Alatt írjuk meg magunk érzéseit
Más távoli szobák szőnyegén

Gyenge kémiai kötést bontunk
Jelzős szerkezetekben
Távozunk hogy visszatérhessünk

Vérünk építi izomrostjainkat
Hogy eljussunk oda
Hol angyalok szállnak

GAS©2009

Mint vízcseppek szirmaidban
Várom hogy széttörhessem
Hallgatásod fényét
Újabb árnyalatokat adhassak
Sokszínű kontúrodhoz

Testembe zárom a lombok
Megnyugtató mély moraját
Levélhullás előtt
Lassan visszavonom
Sejtjeimben a fotoszintézist

Mély álomba zuhanok
Utazom repülök testetlenül
Megfigyelem
Magamon uralkodó önmagam
Teljességben egyedül

Közelítek egy olyan határhoz
Ahol az érzések
Dogma-kerítést emeltek
És lebontásának kísérletei
Tovább növelik szilárdságát

Már nem tudom
Melyik oldalon van helyem
Fogod-e kezem
Vagy oldod a kötést
Mikor adsz és veszel el

Néhány pillanat marad
Mint harmatcsepp
Szemed sarkában
Ölelésben
A lehetőség

GAS©2010

Miért nem elég egy vers melyet Hozzád írok
És teszem le agyam égető tollát örökre
Vajon gazdagabb leszek próbálkozásaimmal
Vagy csak megnyugtatom magam egy időre
Hogy aztán félredobjam elfelejtett szavaim
Kimondott ígéreteim és újra leüljek asztalomhoz
Keresni eddig ismeretlen megoldását egyenletemnek
Megosztani Veled kéretlenül is érzéseim

Félek az emberektől mert ismerem magam
Ha nem érem el küszöbét a testi fájdalomnak
Az izzadságba fojtott kielégülést
Magányos állattá változom
Ki megtámadja fajtáját
Majd vackába húzódva
Nyalogatja saját harapásával
Okozott sebeit

Mégis vágyom őket
Fogadjanak el
És osszák meg velem otthonukat
Ahol esténként gyertyafénynél együtt a család
Tartalma van a szónak és a hallgatásnak
A hold világot ad a szeretőknek
A reggel hangjaiban ott az élet
És minden napban a várakozás élménye

Elégedetlenségem forrását én nem apaszthatom el
A tökéletes mindig előttem a horizonton mozog
Eltűnik mikor alszom
Álmaimban új alakot ölt
Hogy meghatározza nappalom
És az ölelés ízébe is kesert keverjen
Talán Te kellesz mint magas hegyek látványához a hó
Folyók születéséhez az olvadó gleccser

De mit ér a gondolat ha egyedül marad
Néha elég nekem megosztani
És várom az idő fájdalmasan lassú múlását
Aztán feltekintek a Tisza-tó felett a csillagokra
Hajónk ringató ölelésében
Halk hullámok érintik kezem
Nyugodt vagyok
Mert bennük Te vagy

GAS©

Csak egy szó
Melyet oda vet
Maradék papírra
Földműves unoka
Vékonybőrű keze
Bízva a magból
Száraz tél után
Lesz talán
Reggelire elegendő
Ehető strófa

Vagy a jelentésből
Kibomlik
A világ virága
És nektárt ad
A reményüktől
Megfosztott
Belül még tiszta
Munkás kezeknek
Kiknek hite
Templom falán
Kívül rekedt

Csak egy csepp vér
Mit áldozatul adtak
Isteneknek
És a szavakkal
Összekeveredve
Elveszett az értelem
Maradt állati ösztön
Felül lenni
Uralni
Bírni
Nemzeni
Szabadon

De míg a gondolat
Saját pályáján kering
Elég egy leeső alma
Másként kiejtett szó
Lassú eső
És új hit születik
A mozgás törvényei szerint
A száraz avar alól
Hérics bújik elő
Rajta méh kutatja
A holnapot

GAS©2012

Zsíros rögök fekszenek
Gúla alakú fénykupola alatt
Utam a völgyé melyben
Egyre élénkülő meleg déli szél fúj
Zsenge hajtások törnek felfelé
A hóból kecsesen szépítgetve rügyeiket
Arcomon őrzöm mosolyát a hegynek
Lépteim nyomába újak kérnek bebocsátást

Zenélnek a fák a bércek
De Te nem érzed hited eltévedt
Simogató Anyád keze elől
Mélybe-magasba menekülsz
Utazol Napkeletre hol a tudás
Bölcsőjét Természetanyánk ringatja
Zárod combjaid mikor az éjjel
Lassú hullámokon partjaidhoz ér
Sápad a hold is majd elfordul
Bársony takarót borít testedre egy kéz
Andalodsz álmodsz régi ének szól
Szeretkezel újra és újra liliom nyitja méhét

Zsarátnok izzik fel ahogy nyílik egy ablak
Nézem mint tűnik el az idő
Utánam nem marad más csak koppanó szavak
Egymásba feledkezve majd a csend
Zsarol egy érzés lázad a gondolat
Majd megfeszítik az izmokat és újra erős vagyok
Akartok-e vadak szabadok lenni
Eldobni mindent és meztelenül futni a Nap felé

GAS©2006

Ez nem egy szerelmes vers
Melyet éjjeli szobában
Holdfényizzó mellett
Egymástól elválasztott
Fekete-fehér karakterekből
Lélekszövetek láthatatlan
Papírjára vetek

Nem hozzád szól
Ki halkan lépsz az ágyhoz
Érintésed pillantásod
Fájdalomcsillapítóként
Érkezik beteg sejtek
Öregedő izomrostok
Elfeledett vágyak közé

Nem akarom álmodni
Életem regényét
Mely kiadás esetén
Kasszasiker lenne
Mézes tésztaként
Vonzó méregként
Hatva olvasó-zsigerekre

Hol Te nem vagy
Én azt ismerem
Mit kimondasz
Én elhallgatom
Ismerlek
Ismeretlenül
Menthetetlenül

Nemek között
Határok nélkül
Feledve időt teret
Bölcseletet
Nyelvek közös
Fogalom szó készletében
Logikusan szeretkezni

Veled
Benned
Ritmusoddal
Harcolva
Akaratoddal
Hiteddel
Érted

GAS©2009