Ha jössz, szívem, – a réten át gyere,
aztán fordulj a nyárfasor fele,
aztán (felém-lejtésű hajlamon)
ereszkedj le a szelíd hajlaton.

Nézd, ...

Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, füszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket - fuvalom -
...

Mellém ül enni. Asztalon étel.
Rámszól: egyél! És megadom magam.
Csörömpöl, istennő, sok edénnyel.
Olvas. Söpör. Szalad mert dolga van.
...

Már ez maradsz nekem: kezdetlen kezdetem,
égetlen égő bűnöm, te bűntelen!

Így ízleli az ujj a halálos penge élét,
így érleli a szív a ...

Mint ismerős, bolyongtam annyi éjben!
Záporban jártam, híg esőlucsokban,
túl a kihúnyó városszéli fényen.

Jártam szomorú, mély ...

A lélek saját társat választ.
S ajtót betesz.
Őnéki már a majoritás
Kívül reked.

Nem mozdul, hogyha hintó áll meg
A kapunál,
Nem mozdul, hogyha ...

     a fogkeféd elcsomagoltam
     kidobni nem vitt rá a lélek
     maradok hát gyógyíthatatlan
     szentimentális amíg élek

...

 Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
 Elküldelek s követlek; újra elhagy
 kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
 Úgy élsz bennem, mint kezemen a ...

Az idő – Mit tehetne mást? – telik.
Tán történik valami reggelig.
Egy roppant kéz a csillagok mögött
megsodorintja talán az időt,
és ...