Vagyunk két villám-vert fa tűz jele,
éjféli erdőn két világító máglya,
két meteor szikrázó fény-uszálya,
egy sorshang kettős nyílvesszeje,
egy-igába tört lovak kényszere,
melynek futását egy gyeplő cibálja,
vagyunk egy-gondolat kétívű szárnya,
egyetlenegy tekintet két szeme,
iker-árnyék, mely sírboltra vetül,
ókori Szépség álmodik a márvány
sírkő alatt, nyugszik időtlenül,
titok, melyet két hangon hallani,
két szfinksz vagyunk magányunk éjszakáján,
közös kereszt kettétárt karjai.
Rab Zsuzsa fordítása
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.