Ha izmod vonakodik, még mindig marad egy hamis
mozdulatod;
ha holnapba lát is a szem, még mindig marad egy kudarc,
ami eszedbe jut,
mindaddig, míg valaki azt mondhatja, hogy "Én",
fel nem lázadni lehetetlen;
mindaddig, míg lehet véletlen erény, van bűn, amely
szükségszerű:
és nem létezhet a kert, és nem eshet meg a csoda.
Mert nincs más hely, csak a kert, meg mégse találod,
amíg nem kerested mindenütt úgy, hogy seholse találtad,
csak a pusztaságban;
mert nem is történik más, csak a csoda, de fel nem tárul
előtted,
míg át nem értettél mindent, ami történt, és semmi sem
történhet, aminek ne tudnád a magyarázatát;
s az élet az a végzet, amit nem tudsz vállalni, amíg
a halált el nem fogadod.
Ennélfogva láss, de ne nézz, hallj, de ne hallgass, mondj,
de ne kérdezz:
ez az Elkerülhetetlen, amiről úgy érzed, merőben esetleges;
az a Valódi , ami valóban döbbenetesen elhihetetlen;
amíg csak bizonyos nem vagy benne, hogy álmodsz,
bizonnyal a te álmod ez az egész;
amíg csak nem kiáltod: "Valami tévedés lesz" -
biztos, hogy részed a tévedés.
(Somlyó György fordítása)
