előadja: Dimitrij Hvorosztovszkij (erről lásd még)
Amiről nem beszélünk
makacsul itt él közöttünk,
nem kísértet, valóság,
nem kísértet, valóság,
ott van minden szavunkban,
ott van az álmainkban,
ott van a szégyenünkben,
mozdulataink ívén,
ívelésünk törésén,
elmehetünk a meccsre,
kabarén hahotázunk,
okosak tudunk lenni,
baráti kézfogások,
nyilatkozatok pontos
mondatai, szerelmes
szavak sablonja, gépek
zenéje gombnyomásra,
minden jól van, ahogy van,
amiről nem beszélünk,
itt van a hallgatásunkban,
megrontja életünket,
folyó sodor, vonat visz
ha már rabjai lettünk,
mindegy, ha hadonászunk,
mindegy, ha csak legyintünk.
A közös poharat - azt is feledd el:
nem iszunk már belőle bort, vizet,
nem csókoljuk meg egymást kora reggel,
nem ér az ablakban a szürkület.
Téged a napláng - a hold éltet engem,
de egybefonva tart, egy szerelemben.
Szelíd, hű társam ittmarad velem,
s már neked is van könnyű kedvű társad.
De tudom, mért riadt a szürke szem,
ha beteg vagyok - éretted, utánad.
Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk -
őrizgetjük nyugalmas életünk.
De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára!
(Rab Zsuzsa fordítása)