Lement a nap. De nem. Még látható.
Csak voltaképpen ment le, még az égbolt
tenyéröblében tartja ezt a másik,
megtévesztésig hasonló napot,
akár egy homokóra felső
üvegcsészéjét, melyből már kipergett
a voltaképpeni.
És lent a lámpák csattogásai
a drótkötélen imbolyogva,
a huzalok e természeti hangja,
mit nem vezérel más, csupán a szél.
Ezek már más beszédek,
ezek az önmaguk mögé
lecsúszó helyettesitések,
a vissza-vissza integettetések,
ezekkel már sietni kell.
Csak egy szó
Melyet oda vet
Maradék papírra
Földműves unoka
Vékonybőrű keze
Bízva a magból
Száraz tél után
Lesz talán
Reggelire elegendő
Ehető strófa
Vagy a jelentésből
Kibomlik
A világ virága
És nektárt ad
A reményüktől
Megfosztott
Belül még tiszta
Munkás kezeknek
Kiknek hite
Templom falán
Kívül rekedt
Csak egy csepp vér
Mit áldozatul adtak
Isteneknek
És a szavakkal
Összekeveredve
Elveszett az értelem
Maradt állati ösztön
Felül lenni
Uralni
Bírni
Nemzeni
Szabadon
De míg a gondolat
Saját pályáján kering
Elég egy leeső alma
Másként kiejtett szó
Lassú eső
És új hit születik
A mozgás törvényei szerint
A száraz avar alól
Hérics bújik elő
Rajta méh kutatja
A holnapot
GAS©2012
