Helyet keresünk
Konzervváros
Konzervbűzös
Szabálytalan lakói
Ovális körülöttünk a tér
Íratlan lapokat
Szórt szét
Egy ismeretlen kéz
Mindenki magányos székben ül
Nézi önmagát
Ahogy fent ül
A mennyország kútjának peremén
Bezárkózik
Önmaga tökéletességébe
És nem látja
Víz tükrében az esélyt
Mit kinyújtott kéz
Elejtett szó
Fájdalomig
Jutó tett jelent
Egyetlen hang mit
Drótkötélen megcsúszó láb
Felidéz
Nagybőgő húrján
Elvesző
Szerelmet
Kiáltást
Az életért
Spaniferek tartanak össze minket
És a nem látható szövegíró
A kölcsönös vágy
Vándorló szabadság után
Mint tenyérről lerázott krétapor
Reflektorfénybe zuhanó szemcséi
Ölelkezünk porondra hullva
Ágyékunkban lüktet a vér
Tépjük egymást
Keressük határait
Izmaink által
Megtett útnak
Majd eldobjuk
Bontjuk a kötést
Újabb színek
Más nyulak jönnek
Táplálkozni szaporodni kell
Pipaccsal telt mezőn
Aszfaltlegelőn és
Vándorcirkusz lakókocsijában
Magunk lényegéből
Rendezni tanmesét
Hogy tapsoljanak
Maradó idegenek
Közös ritmusunkra
Mit Kodály pedagógiai
Módszere és az élet
Belénk nevelt
És ha távozunk
Büntetése vár
Az állam által
Korlátot állítóknak
Melyet az éjjel
Lázas álmai
Adók módjára
Beszednek
GAS©2010
