És megint kinyitom ablakom az éj sötétjére
Magamba szívom a közelítő tavaszt
A ködbe vesző csillagokat
Nem hallom hogy bombák robbannak bűnösök ordítanak
Nem látom a felszakadt testű utcákat
Az ártatlanok miként takarják el arcuk
Érzem testemen kezed érintését ajkaid ízét
Kizárod belőlem azt akit gyűlölök
Megtermékenyíted lelkem szavait
Megfogom kezeid a lenyugvó nappal
Ölelésed fájdalmasabb apám halálánál
Nyitva maradt ablakon át távozik az élet
Egyedül vagyok újra az ébredésben
Számolom a felhőket az égen
Együtt kelek
A pirkadat után távozó illatoddal
Combjaid erejének emlékével
Te is félsz ha szép az este
Hogy mindez egyszerre elmúlik
Vihar jön s repül hajónk tovább a széllel
Nem ezt akartuk
De így lett
Marjuk egymást
A messzeségben
GAS©2004