Ideje megállni
Kikapcsolom a rádiót
Engedem elfordulni a kulcsot
Hátradőlve élvezem
Alattam a várost
Pislákolnak gyertyák
Fénycsíkokat húz
Egy láthatatlan Kéz
Felhőkbe takarom
Szuszogó gyermekem
Poharamban az idő
Képekké változik
Gyorsvonaton utazom
Jegy nélkül
Az ismeretlen felé
Az ablakokon jégvirág
Mögötte sötét
Előttem képernyőkristály
A jelenről beszél
Kattog a gondolat
Agyamban
Élénkül már az öntudatlan
Mély álomba zuhanok
Úszom dimenziók között
Magzatvizedben
Harcolok énem
Hét arcával
Akadályt emel
A múlt génekbe kódolt
Ösztöne
Kanyart vesz az Út
Miközben szeretkezem
Izzadó testtel fekszem
Fehér lepedőn
Egy ismeretlen mellett
Magam adtam
Termékeny testemet
Hangokra váltott
Mozdulataim
Szemem
Kezembe veszem versedet
Ízlelem a szavakat
Ajkaim között
Kiállok az esőbe
Mossa le könnyemet
GAS© 2010 Karácsonyán