Térben
De csak a Mostban
Nem én kérdezek
Csak megfigyellek
Nem gondolkodom
Magamba szívom
Füstjét ízét mosolyát
Hangodnak
Tudatosan alakítom át
Tudatalattim
És ami fölötte van
Határátlépés
Hegyen villamoson
Szajna-parton
És üvegbe zárt
Irodában
Teljességem
Azonnal ölelem
Felfalom
És elemésztem
Hozzá senki
Így te sem kellesz
Másként Mindenség vagy
És vagyok
Lábad szárán hegek
Tenyereden vízhólyagjai
A múltnak
Félelmeknek
Forrásai fakadnak
Töprengsz
Beszélsz magaddal
A jövő gyermekei
Tüskésen bújnak elő
Méhéből a Gondolatnak
Mint a Som
Várva a telet
De ha tavasz lesz
Nem marad más
Csak a pillanat
A rácsodálkozás
A nyíló lenre
A felhők közt
Versengőkre
És az olvadó
Tengerszemben
Tükröződő
Önmagadra
Önmagamra
GAS©2007