2013.12.04. 09:48 coppelia
Gergye Attila Sándor: Fény és árnyék
Fény
– Tavasz Ábrahám-hegyen –
Olyan vagy nekem mint
Tavasz Ábrahám-hegyen
Egy kép amelyet én látok
Szavakká formálva érzéseket
Szelíd telken cseresznyefa-virágzás
Érzem a testet simogató kezet
Ízét a születő gyümölcsnek
Mosolyát azoknak akik felneveltek
Hallom hangját a szélnek az ágakon
A madarak gyermeki nászát az avaron
A tűz pattogását aprított törzsek között
Halk neszeit egy éjszakai háznak
Kézbe veszem súlyát a Jónak
Mérem távolságát a Bőségnek
Ismerni akarom erejét a Családnak
Óvatlan játékba kezdek Sorsokkal
Hogy megleljem a fényt
Virágok szirmai között
Ajkak tornácán
Benned feledkezve
Árnyék
– Itthon, szobában –
Számolom hogyan kopnak el
a percek nappalomból
Telnek az órák kristályos
Plazma-felület előtt
Keresem a kulcsot ahhoz az ajtóhoz
Amit sosem nyithatok ki
Mert mögötte ott áll ő
Aki szerethet
Lépkedek a tű hegyfokán
Bazalttá edzem szívemet
Szabadeséssel érkezem
Olyan földre ahol éhezem
Mint lázas beteg reszketek
Nyitott ablaknál
Állok dagadt hercegként
Meztelenül csillagok előtt
árnyakat kergetek lepedők között
Izzadtan bújok önmagamhoz
Gyermek vagyok örökké
Ki minden éjjel álmából felriad
GAS©2008