Ujjaim lassan formálják a szavakat
Miközben fénysebességgel száguldanak
Az őket létrehívó agysejtjeim
Köztük szabad vagyok egészen
Vagy kétségeim a jóra törekvésben
És a véges idő eldöntötték már a jelentést
Könnyedén folynak ki a könnyek szememből
Mint az egy napra előjegyzett könyvem lapjain
Megjelenő képek igaznak tűnő gyöngysorai
Van-e saját énem már nem tudom
Azonosultam mindazzal amit lélekszűrőm
Szócsillagok milliárdjából befogott
Elég a tömeg vonzása ahhoz
Hogy minden megérintsen
Én pedig magamba fogadjam
Ostoba kritikával karcolom
A bazalt felszínét
De nem kérdezem meg
Miből van az anyag
Miért nincs két egyforma leves
Hiába azonosak az összetevők
Nagy vagyok mások
Tovatűnő pillanat
Magam előtt
Vagy elvárás esetén arany leszek
Melynek fénye elvakít
De nem látom meg tőle az én utam
Egyszerű fehér lapnak kellene lenni
Újrakezdeni a tanulást
Szeretve lenni magam szeretni
GAS©2014