Sziklából teremtett fehér szobor
Egy lágy érintés a gyermeki testen
Gyolcsba tekerve kiterítve
Fekszem igéző öledben
Felnézek rád
Elveszek tekintetedben
Összehúzom magam
Emlékezem
Kinyílok mint magányos
Magas bükk kérge
Villámcsapás után
Vagy hajnali ködből
Éltető nedvet szívó
Korai hunyor
Teljes vagyok
Közepén a Tejútnak
A táguló világban időtlenül
Akaratom
Enyém
Nem adom
Betörnek
Ha hagyom
Vagy megfeszítnek
Testem izzadtan ébred
Izmok épülnek
Zsíros rögök helyén
Lelkem tárolja
Hangjaidat
Mint búzamező a fényt
Agyam
Szilárd
Építőkövekké változik
Megérinteni
Megszólítani
Tanulni kell
Szeretni
Felejteni
Újrakezdeni tudok
Nem értelek
Csak melletted élek
Mikor nincsenek jó kérdések
Hallgatok
Nyitott párnakönyv vagyok
És te vagy a toll
Mely tintával fest
Üres lapjaimra
Követem szememmel
Vonalaid ívét
Távol-közelről beléd feledkezem
Elengedlek
Mikor hívnak a fák
És rügyet bontanak a holnapok
Mikor neked fáj
Én szenvedek
És ha elmúlt
Még mindig rád gondolok
Fekszem holdsugaras
Tiszta szobában
Peregnek könnyeim
Mint a percek
Felesleges tétován
Érzem a só
Miként tisztítja
A heget a számban
Pillantásod
Alabástrom
Nincs menekülés
Sziklából teremtett fehér szobor
Egy lágy érintés a gyermeki testen
Gyolcsba tekerve kiterítve
Fekszem igéző öledben
Felnézek rád
Elveszek tekintetedben
Összehúzom magam
Emlékezem
GAS©2014
