HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ady Endre (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Allegri (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (23) Arany János (1) ária (16) Arp Hans (1) Auden W.H. (15) Aznavour (4) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (31) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bereményi Géza (5) Bergman (1) Bíró Márti (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (4) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruch (2) Bruel Patrick (3) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (2) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csík Zenakar (1) Csukás István (15) CVetajeva Marina (1) dal (39) dalszöveg (15) Davies W.H. (2) Dés László (1) Devecseri Gábor (1) Diana Krall (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Ernest Bloch (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) filmzene (1) Fleming (1) Fly with me (1) Fodor Ákos (6) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Frye Mary Elizabeth (1) Garai Gábor (2) gas (34) Gas (4) Gergye Attila Sándor (44) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) haiku (4) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (2) Henri Michaux (1) Herczku Ágnes (2) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Hvorostovsky (1) Hvorosztovszkij (2) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) Jacqueline du Pré (1) Janine Jansen (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jonas Kaufmann (1) Jónás Tamás (11) Joshua Bell (1) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (5) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (8) Király Odett (6) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (2) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Mahler (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mark Knopfler (1) Marlene Dietrich (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michael Bublé (1) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mohamed Fatima (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (8) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (12) Nigel Kennedy (1) Nikola Parov (3) noÁr (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Oskar Nedbal (1) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Paul Carrack (2) Pavarotti (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (4) Plácido Domingo (1) Presser Gábor (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Queneau Raymond (1) Rába György (1) Rab Zsuzsa (16) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (9) Rónay György (2) Rosetti Christina (3) Ruttkai Éva (1) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (6) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Schubert (1) Shakespeare William (9) Simonyi Imre (14) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) slam poetry (1) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Sosztakovics (1) Swinburne Ch. A. (5) swing (1) Szabó Lőrinc (8) Szabó Magda (7) Szabó T. Anna (6) Szállnak a darvak (2) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (2) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) Ute Lemper (1) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (6) vers (537) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (11) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (15) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter


2011.12.24. 08:07 coppelia

József Attila: Betlehemi királyok

 

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers József Attila


2011.12.22. 09:58 coppelia

Gevorg Emin: Nélküled

Ilyen a törvény, ilyen az élet:
´´Te - úgymond - te vagy. Magadat éled.
Nehéz vagy könnyű - akármint hordod:
csak ez a részed, csak ez a sorsod...´´
- Hogy lehet az, hogy a mi fajtánknak
csak az együttlét perce az élet,
s álmodva vagy ébren - minden más csak
merő káprázat, hamis ígéret..?
Kinek szerelme a legszebb volna,
de könyörtelen, fukar a sorsa;
kinek az élet az év pár napja,
a többi a vágy csak - napról napra...
a többi csupán az örök meddő,
a várakozás, míg újra eljő
maga az idő - maga az élet,
mely pár órára adatik néked...

Napok és hetek csak így soroznak...
Szerelem, élet - egy a világa! -
S tudod-e mégis, mi a legrosszabb? -
Hogy az életnek semmi sem drága.
Hogy végül mindent életnek hívnak:
megnyert s elvesztett, tűrt napjainkat.
S ez is belül van
a lét-határon:
ez a gyötrelem - ez a rémálom...

(Lothár László fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Emin Gevorg


2011.12.20. 07:41 coppelia

Dsida Jenő: December


A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Dsida Jenő


2011.12.08. 20:22 coppelia

Francois Villon: Ellentétek balladája

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is a fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.

AJÁNLÁS

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön ? Várom pályabéremet
Mert befogad és kitaszít a világ.

( Szabó Lőrinc fordítása )

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Villon Francois


2011.11.29. 08:53 coppelia

Jékely Zoltán: Imádság

 

Egyre mélyebb a kút, amelyből estelente
felhúznám az imák enyhetadó vizét;
se esti anya-csók, se égi tente-tente –
Nincs, mi eloltaná napi poklom tüzét.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jékely Zoltán


2011.11.20. 16:31 coppelia

Lator László: Ágban, erekben, levelekben

 

Szél jön. Eső jön. Fellegek
zavaros folyama hömpölyög.
Üveges sugarak hasogatják
hajnali tájon a ködöt.

Hegyek testében egyre mélyebb
árkokat szaggat a vihar.
Bozót burjánzik televényben
mohón ölelő karjaival.

Homályos, párás üregek,
gyökerek kemény szoritása,
keserű nedvek erjedése,
csírák örökös pattogása,

türemlik, árad, kihasad
burkából e növényi lét,
magát tápláló vad tenyészet
sodrában remeg a vidék.

Szikár növények növekednek.
Gyér szavainknak ága nő.
Ágban, erekben, levelekben,
héjában őriz az idő.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Lator László


2011.11.12. 14:22 coppelia

B. Radó Lili: Versek

Nekem vér és könny, izom és ideg,
nektek csupán szó: izzó vagy hideg.

Nekem egy villanás velőmön keresztül,
nektek röpke ötlet: pillátok se rezdül.

Nekem elérhetetlen vágy, mely elveszít,
tinektek könnyű sóhaj és jól esik.

Nekem vak szenvedélyek, kegyetlen várurak,
tinektek téli estén elfutó hangulat.

Ha vér, ha vágy, ha vád, ha könnyes szó, vagy nyersebb:
nekem az életem. Mindenki másnak: versek.

Szólj hozzá!

Címkék: vers B. Radó Lili


2011.11.11. 08:20 coppelia

Juhász Gyula: Tavasz ez is ...

Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...

Szólj hozzá!

Címkék: vers Juhász Gyula


2011.11.11. 08:19 coppelia

Sipos Gyula: A legszebb

A ruhában legszebb a meztelenség,
komoly észben a könnyű esztelenség;
munkában belefeledkező játék,
szegénységben is az adott ajándék,
az életben, mit az ember vállal,
ingerkedés harapós halállal,
ha tudva jól, hogy sorsunk meddig enged,
nekivágunk a hívó végtelennek.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Sipos Gyula


2011.11.11. 08:18 coppelia

Francois Villon: Ballada

Párizsban, a nagy irha-száritón,
Hol nyakravalót kaphat a balek,
Öt-hat jó firma barnul a napon,
Ha dolgoznak a fogdmegek.
Zsiványoké a fölső emelet,
Hol legjobban hintáz a szél…
Csak kapdovába ne kerüljetek:
Körülmetélt fülű vagány gyerek,
Ha lebukott, soká nem él.
Kerüld, kerüld a kötelet!

Pénzes palin rajt üssetek,
S a nagy dohányt szedjétek el.
De aztán, komám, oldj is kereket,
Vagy majszter rak a szellőzőre fel,
S a falnál fehérebb leszel.
Ha föl-föltünnek a kopók,
Javaslom, köszönés helyett
Mutassátok a seggetek,
Hogy hűvösre ne jussatok.
Kerüld, kerüld a kötelet!

Legjobb, ha sebten eleredsz,
Mert hűs a szél ott fönn a fán,
S nem kellemes a karperec,
Vastagfalú kóter zugán.
Hordd el az irhádat, komám,
Vagy a fejes készíti ki!
S tanulj meg ködösíteni:
Kinek a nyelve jól pereg,
Az nálunk sokra viheti.
Kerüld, kerüld a kötelet!

Herceg, nagyúr minden mackó felett!
Falazzon egy belevaló gyerek.
S adjon le cinket, ne legyen balek,
Másképp bekapjuk a legyet.
Kerüld, kerüld a kötelet!

(Mészöly Dezső fordítása)

In memoriam Mészöly Dezső, aki ma hunyt el. A legnagyobb Villon fordító volt.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Villon Francois


2011.11.11. 08:17 coppelia

Somlyó Zoltán: Hajnali imádság

A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék...
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Somlyó Zoltán


2011.11.11. 08:16 coppelia

Alekszandr Puskin: Anyegin levele Tatjánához

Tudom, megsérti most magát
Fájdalmas titkom vallomása.
Szemének büszke, nyílt vonása
Mily megvetésbe fordul át!
Mit akarok? Mi cél vezethet,
Hogy így feltárom lelkemet?
Csak arra lesz ok, hogy nevethet,
S ki is csúfol majd, meglehet.
Megláttam egyszer lánykorában
Egy szikra vonzalmat magában,
De hinni nem mertem neki.
S nem szép szokás szerint feleltem:
Féltem, szabadságát a lelkem
- Bár untam - elveszítheti.
S közénk állt még egy gyászos óra...
Lenszkij bús áldozatja lett...
Eltéptem szívem, veszte óta,
Mindentől, mit kedvelhetett;
Függetlenül, mástól nem értve,
Azt hittem, kárpótlás nekem
A csend s szabadság. Istenem!
Tévedtem s megbűnhödtem érte!

Követni mindenütt magát,
Mozdulatát kísérni szemmel,
Nézését fogni s mosolyát
Szerelmes-bús tekintetemmel,
Szavát hallgatva fogni fel,
Hogy tökéletesség a bája,
Lábánál kínban égni el...
Ez, ez a boldogság csodája!
Ettől megfoszt a sors. Vakon
Vánszorgok, látását remélve,
Oly drága órám és napom -
S amit kimért a sors szeszélye,
Vesztem, pazarlom életem,
Mert súlya úgyis unt nekem.
Tudom: sok évre nem születtem,
De hogy toldozgassam korom,
Reggel hinnem kell rendületlen,
Hogy aznap látom, asszonyom...

Félek, szerény kérő szavakban
Szigorú szemmel mást se lát,
Csak gyűlölt cselt gyónás alakban -
Már hallom is feddő szavát.
Ha tudná, mit jelent epedve
Szomjazni, míg a vágy hevit,
Lobogni s hűs eszünk követve
Csitítni vérünk lángjait,
Vágyódni, hogy térdét öleljem,
Lábánál sírva vallani,
Kérést, gyónást, panaszt: a lelkem
Minden szavát kimondani -
S tüzem színlelt közönybe zárva
Fegyelmezni szemem, szavam,
Csevegve tettetni magam,
S vidám szemmel nézni magára!...

Mindegy. Szívemmel szállni szembe
Nincs több erőm már, lankadok;
Eldőlt: hatalmában vagyok,
Beletörődtem végzetembe.

(erről lásd még  és még ezt is )

Szólj hozzá!

Címkék: vers Puskin Alekszandr


2011.11.11. 08:15 coppelia

Friedriech Schiller: A zarándok

Már életem tavaszában
vándor kedvem tovavitt,
odahagytam szülőházam
s ifjúságom társait.

Örökséget, gazdagságot
elvetettem könnyedén,
s gyermek-hittel, egy zarándok-
bottal útra keltem én.

Vitt a remény büszke szárnya
s titkos szóval a hit is;
hang zendült: menj, utad tárva,
messze napkeletre visz.

Míg nem nyílik rád a fényes
arany kapu, mely mögött
ami földi, égivé lesz:
halhatatlan és örök.

Este lett, majd újra reggel,
nem pihentem soha meg;
mégse, mégse lelhettem fel,
mit a szívem keresett.

Lábam elé vad ár zajlott,
hegyek állták útamat,
szakadékra dobtam pallót,
folyón vertem hidakat.

Egy nagy víz tűnt föl előttem,
keletre folyt a folyam,
s én sodrába beledőltem
bizakodva, boldogan.

A játékos habok árja
tágas tengerre vetett;
most körülvesz pusztasága,
mégsincs célom közelebb.

Ah! abba a messzeségbe
nem visz palló soha át!
sosem ér a föld az égbe,
sosincs itt az odaát!

(Rónay György fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Schiller Friedriech


2011.11.11. 08:13 coppelia

Váci Mihály: Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- "Valahol! Valamikor! Valami!"
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
- amióta élünk, e hitetést hallani,
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...

 

(és erről még)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Váci Mihály


2011.11.11. 08:12 coppelia

Wystan Hugh Auden: Ki kicsoda

Egy krajcáros élet tárja föl tényeit:
hogy lépett meg hazulról, mert verte az apja,
mily küzdelmes volt ifjúsága, mit
művelt, hogy ő lett kora főalakja:
hogy harcolt, horgászott, vadászott, gürcölt éjszaka,
szédülve bár, hágott új csúcsra, fedezett föl egy tengert:
néhány kutató kimutatta: a
szerelem megríkatta őt is, mint a többi embert.

Rendjelekkel elhalmozva is folyton
azokat irigyelte, mondják róla, akik otthon
megreparáltak ezt-azt egy kis mesterséggel,
és kész; fütyörésztek;ejtőztek a székben,
vagy a kertben psizmogtak; s válaszlevelet
írtak az ő csodás levelére, mely sajnos elveszett.


(Orbán Ottó fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Auden W.H.


2011.11.11. 08:11 coppelia

Áprily Lajos: Csüggedés

Nem sikerült. Szomorú este vár,
mert elcsüggedsz és elveszted magad.
Mint egy szárnyon lőtt, nagy, sötét madár,
vonszolgatod megbénult szárnyadat.

(erről lásd még)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Áprily Lajos


2011.08.08. 17:06 coppelia

Alekszandr Puskin: Anyegin - Tatjána levele Anyeginhez

 

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem.
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
 Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerűli,
 Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
 S a kínt sem, mely betört szivembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
 S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségü párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
 Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
 Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
 Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
 Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt; színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
 Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
 Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
 Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
 Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
 Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
 S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
 Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...

(Áprily Lajos fordítása)

 (erről lásd még és még ezt is )

Szólj hozzá!

Címkék: vers Áprily Lajos Puskin Alekszandr


2011.08.04. 13:36 coppelia

William Shakespeare: XXII. Szonett

 

Tükröm hiába mondja, hogy öregszem,
Míg egy vagytok, te meg az ifjúság;
A te ráncaidat kell észrevennem,
Hogy belássam: közel már a halál.
Mert ami csak borít téged, a szép,
Ékes köntösként fedi szívemet,
Mely benned él, mint bennem a tiéd;
Hogy lehetnék így nálad öregebb?
Légy hát óvatos, Édes, amilyen
Én vagyok, nem magamért, de teérted,
Úgy hordva szíved, ahogy dajka sem
Félti kicsinyét, kit annyi baj érhet.
    S ha majd enyém meghalt, ne várd szíved:
    Nem úgy adtad, hogy egykor visszavedd.

(Szabó Lőrinc  fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Shakespeare William


2011.07.14. 09:22 coppelia

Varró Dániel: Üzenet az olvasóknak


Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada,
– Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de
mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók
nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem
volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának
olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az
apropóból szól most az üzenet.
De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor –
olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a
rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami
másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni
gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és
mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi
Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó?
–Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét
gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a
sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz,
– hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki
durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább
 prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán
a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, –vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland,
– mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak,
akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg
más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól,
 – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás
csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta
a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat –
habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki
Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát
– olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák,
– akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és
fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, –
az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek,
– húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat,
– ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Varró Dániel


2011.07.11. 16:36 coppelia

Emily Dickinson: Akár örvény mindközelébb... (414)

Akár örvény mindközelébb
Forgó kerékfoga
Szűkítené habzó kerekét,
Míg az agónia
 
Hagymázos léted végső
Rojtjával játszogat,
Mikor valami pattan
És álmod megszakad.
 
Mintha mérőléccel lidérc
Mérné a perceket,
Míg pillanatod súlyát
Mancsában érezed.
 
Egy inad sem segíthet,
A tudat megfagyott,
De szólalt az Úr, s a gonosz
Legyőzve elhagyott.
 
S tán itéleted hallatik,
Mitől dermedezel,
A börtön kétségeiből
Bitóhoz visznek el.
 
S hogy szemedet bevarrta köd,
Még halasztást remélsz?
Mi volt a végsőbb félelem,
Hogy meghalsz vagy hogy élsz?

(Károlyi Amy fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Dickinson Emily


süti beállítások módosítása