HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ady Endre (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Allegri (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (23) Arany János (1) ária (16) Arp Hans (1) Auden W.H. (15) Aznavour (4) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (31) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bereményi Géza (5) Bergman (1) Bíró Márti (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (4) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruch (2) Bruel Patrick (3) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (2) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csík Zenakar (1) Csukás István (15) CVetajeva Marina (1) dal (39) dalszöveg (15) Davies W.H. (2) Dés László (1) Devecseri Gábor (1) Diana Krall (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Ernest Bloch (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) filmzene (1) Fleming (1) Fly with me (1) Fodor Ákos (6) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Frye Mary Elizabeth (1) Garai Gábor (2) gas (34) Gas (4) Gergye Attila Sándor (44) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) haiku (4) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (2) Henri Michaux (1) Herczku Ágnes (2) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Hvorostovsky (1) Hvorosztovszkij (2) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) Jacqueline du Pré (1) Janine Jansen (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jonas Kaufmann (1) Jónás Tamás (11) Joshua Bell (1) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (5) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (8) Király Odett (6) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (2) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Mahler (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mark Knopfler (1) Marlene Dietrich (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michael Bublé (1) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mohamed Fatima (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (8) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (12) Nigel Kennedy (1) Nikola Parov (3) noÁr (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Oskar Nedbal (1) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Paul Carrack (2) Pavarotti (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (4) Plácido Domingo (1) Presser Gábor (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Queneau Raymond (1) Rába György (1) Rab Zsuzsa (16) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (9) Rónay György (2) Rosetti Christina (3) Ruttkai Éva (1) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (6) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Schubert (1) Shakespeare William (9) Simonyi Imre (14) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) slam poetry (1) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Sosztakovics (1) Swinburne Ch. A. (5) swing (1) Szabó Lőrinc (8) Szabó Magda (7) Szabó T. Anna (6) Szállnak a darvak (2) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (2) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) Ute Lemper (1) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (6) vers (537) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (11) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (15) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter


2018.04.11. 08:53 coppelia

Áprily Lajos: Új középkor

Testvér, a földről szökni kezd a fény
s goromba gyolcsig vedlik itt a pompa.
Törd össze tükröd, vesd le álruhád.
nincs menedéked, csak a katakomba.

Palotáidba csóvát sújt a szél,
csillárodat egy vak villám kioltja.
Készíts kanócot, s gyűjtsd a mécs-olajt,
sötét világ a sírok kriptaboltja.

Fenn szó vakított, szikkasztott a fény -
zsoltár-fogantatók a hosszu éjek,
ős ritmusokra árnyak ringanak
és ismét aknamélyből zúg az ének.

Látóbb a lélek, mint a macskaszem
s lázas szemek közt tisztán áll az oltár.
Szódról lefoszlik minden cifraság
s szív-ezredek dobbannak, hogyha szóltál.

Sors szánt feletted, romlás tornyosul,
a végitélet részeg lába tombol.
S mint újszülött-hang, győztes-érdesen
új lélek Krisztus-hangja sír a romból.

 

Ma van a Költészet napja. Sajnos mára  ilyen szomorú vers lett aktuális.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Áprily Lajos


2018.03.22. 15:16 coppelia

Bereményi Géza: Szerelmes vers

Mióta a világ varázstalanítva lett,
mióta minden banális óraszerkezet,
megfejtett világból csak téged nem értelek,
a megfejtett égbolt, csak  miattad maradt végtelen.

Mindennek árát mióta jól tudom,
a te értéked messze van, túl a számokon.
Kívánom tested, csak nem érthetem,
minden részéből miért az arcod kell szüntelen.

Magasba száll a kenyér ára,
ólommal telve a  pára,
de azt, hogy téged nem értelek,
hogy is köszönjem meg neked?
Azt, hogy szeretlek.

Mióta a világ varázstalanítva lett,
csak te maradtál titkos értelmű képzelet.
Tested, a gazdag, mindent kínál nekem,
de én csak az arcod,  az arcod kívánom szüntelen.

Mióta a világ saját eszébe szállt,
te vagy az, akinek nincs értelme egyáltalán.
Mióta a világ varázstalanítva lett,
végre miattad nincs értelme semminek.

Mióta a világ titoktalanítva lett,
már mindent értek, egyete kivéve- tégedet.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Bereményi Géza


2017.09.17. 16:57 coppelia

Nadányi Zoltán: Játék

 

Játsszunk ma kedves, élettel, halállal,
szavakkal játsszunk, mint a kisgyerek,
ki ágya függönyével incseleg,
amin nem léphet és nem láthat által.

Hegységeket feszítni gyenge vállal,
ugyan mit ér? Hol vannak műszerek
végét találni annak, mi kerek?
Bizony hogy jól jár, ki semmit se vállal.

Ó hidd el, olcsó minden, ami drága
és nevetséges élet és halál,
halotti arcok bús szigorúsága.

Kár minden percért, mit el nem fecsérlünk,
mert elzuhan a test, ha lép, ha áll
és életünkbe kerül az, hogy élünk.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Nadányi Zoltán


2017.08.20. 14:04 coppelia

Nadányi Zoltán: Szeress jobban

Régi fínom mandolínon
 sír fel a poéta ríme,
 felgyűlt kínom kell kirínom,
 tremolázva kezdem íme,
 "Szeress jobban!" ez a címe.

Nincs édesség a világon,
 minden mérges és kesernyés,
 nincs édesség, csak a szádon,
 édes, mint a mannapergés,
 köszönöm és százszor áldom.

Nincs nyugta az én fejemnek,
 hajtsam bárhová, felretten,
 csak a térdeden pihen meg,
 a te forró lányöledben,
 ó, engedd, hogy odahajtsam.

Nincs az én lázamra balzsam,
 nem segít tátrai ózon,
 az egyetlen balzsam ott van
 a te jó, jó illatodban,
 jobb, mint a tátrai ózon.

Nincs semmiben megfogóznom,
 nincs vessző, se kő, se korlát,
 vakon és félrevezetve
 nézem az éjszaka torkát,
 hadd fogózom a kezedbe.

Csókolj meg és szeress jobban
 és csókolva és szeretve
 végy öledbe és kezedbe,
 gyógyuljak meg illatodban.

Csókolj meg és szeress jobban.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Nadányi Zoltán


2017.07.05. 10:13 coppelia

Rab Zsuzsa: Miatyánk

Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben!

Ott vagy, igen, de jönnél egyszer le a földre, lépdelnél végig közöttünk, lehelne rád nyirkos kapuboltok szemétszaga, néznél be udvari ablakokon a szobákba, ahol feldöntött pálinkásüvegek közt egy pontra merednek az asszonyok!

Szenteltessék meg a te neved!

Mindenható vagy, add hát, hogy megszenteltessék az ember neve is. Gyarlónak, halandónak ítélted, azért volt neki mindegy, mit cselekszik a földön.

Jöjjön el a te országod!

De melyik az? Hiszen múlandó életünkben annyiszor mondták nekünk: ez a te országod, az a te országod, annyiszor, jaj, annyiszor!

Legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben, úgy itt a földön is!

Mennynek és földnek törvénye ha egy lehetne! De hogy országolnánk mennyei módon a földön? Te segítesz? Vagy tűzesőt zúdítasz megint Sodomára? Kiszemelted-e Lótjaidat?

A mi mindennapi kenyerünket
add meg minékünk ma!

A napit, de mi a holnapit kívánjuk, a holnaputánit! Legyilkoljuk érte a földjeinket, mérget vetünk vadjaidnak, madaraidnak, emelünk kongó kőkockákat fáid zöld kontya helyébe, s majd a kenyér-meddő föld minket mérgez meg az Ítélet éjszakáján.

És bocsásd meg a mi vétkeinket,

Honnan kezdjük a felsorolást? Az anyaméhtől? Futja-e életünkből végigmotyogni vétkeinknek fekete lajstromát? Mégis tekints, ha nagyságos dolgod engedi, mi apró jóságainkra is – tőled valók-e? vagy törettetéseinktől? Voltunk néha azért irgalmasak is, legyen ez egy szemer a serpenyőben!

miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek!

Ha akképpen, akkor jaj nekünk és jaj az ellenünk vétkezőknek! Mert mi nehezen bocsátunk meg, de hisz érted, e sáros földön nekünk nehezebb.

És ne vígy minket a kísértésbe,

Ezek már rég nem a te kísértéseid, hiszen azok olyan ősiek, hogy edzettségünk megbirkózik velük. Nem isteni és nem ördögi kísértések ezek, hanem valki langyos szívűe, aki odaférkőzött tüzed közé s az ördög jege közé. Alig ismerjük még, azért veszedelmes.

de szabadíts meg minket a gonosztól!

Ő az, ő! Az előbbi, a langyos! Tőle szabadíts meg! A Gonosztól!

Mert tiéd az ország
és a hatalom és a dicsőség,

Nem egy az ország az országlással,
nem egy a hatalom a hatalmassággal,
nem egy a dicső a dicsőséggel.
Add, hogy egy legyen,
tedd, hogy úgy legyen,

                                       mindörökké.

                                                       Ámen.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Rab Zsuzsa


2017.04.11. 16:55 coppelia

Gergye Attila Sándor: Kezeimből kezeidbe

Kezeimből kezeidbe
Szemeidből szemeimbe
Szavaimból szavaidba
Mosolyodból mosolyomba
Alakulunk napok során

Közeledve távolodunk
Simogatón marjuk egymást
Hangosan hallgatunk
Mozdulatlan futunk előre
A másik felé

Elvesztett ártatlanságunkat újra megtaláljuk
Üres padsorok között keressük a hitet
Kötést oldunk mást ölelünk
Gyermekek maradunk holnapig
Mégsem nézünk a Napba

Jó és rossz sejtek harcolnak belül
Érzéseink rátelepednek a jövőre
Kétségek közt folynak el perceink
Újnak hitt imák szakadnak ki belőlünk
Vágjuk el magunk a zsinórt

Kezeimből kezeidbe
Szemeidből szemeimbe
Szavaimból szavaidba
Mosolyodból mosolyomba
Alakulunk napok során

GAS©2017

 

Ma van a Költészet napja. Szépet mindenkinek!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Gas Gergye Attila Sándor


2017.02.11. 17:40 coppelia

Gyurkovics Tibor: Isten választottja

Akit az Isten rendel,
azt soha ne engedd el,
fogd a kezét, a lábát,
a fenekét, a bokáját –
abba mindig kapaszkodj,
ha lerúg is, ragaszkodj,
nézd a fogán a fények futását,
szemöldökének varázsát,
este hatkor,
hogy milyen nagy ilyenkor,
lesd a körmei ívét,
hogy kikaparják ismét a szemed,
hogy ne lássad az elárultatásod.
Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét,
becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten.

Mindent megér a szobája, a melege, a mohája,
a dunyhája, az ágya, az összerándulása,
a bőre reszketése, a beleegyezése,
a bögye, a bibéje, a pihéje becézve.
Mindent megér, ha Isten elrendeli
egyetlen és szűzi szerelemnek,
akit csak Neked enged… azt soha el ne engedd,
legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva,
akit az Isten enged, az legyen a szerelmed…

Szólj hozzá!

Címkék: vers Gyurkovics Tibor


2017.01.29. 17:02 coppelia

Robert Frost: Megismertem az éjszakát

Mert az éjszakát megismertem én.
Mert sétáltam reménytelen esőben.
Mert nem fénylett nekem már semmi fény.
 
Mert szűk, szomorú utca volt mögöttem.
Mert az őrjárat szembejött velem,
És szavak híján szemem lesütöttem.
 
Mert megálltam, hogy néma csönd legyen,
Mikor messziről, a házak felett
Zokogás úszott – s elhalt hirtelen.

De hozzám már túl későn érkezett.
És még messzebb, az ég előterén
Földön túli, fénylő óra-kezek

Tárták a légüres időt felém.
Mert az éjszakát megismertem én.

(Imreh András fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Frost Robert


2016.12.26. 16:29 coppelia

Gergye Attila Sándor: Szakállas idő

Közelebb bújok a kályhából kipattanó
Gyorsan lobbanó kihunyó időhöz

Almaillatú a csönd melybe burkolózom
Cohen basszusa dörmög körülöttem

Tartalommal évek súlyával birkózó szavak
Mélytengeri áramló nyugalom

Nyitott könyvek fekszenek mindenütt
Rend a rendezetlenségben

Térképek tájak emberek
Velük utazom agyalagúton

Képeket és tudást gyűjtök
Beleiszok a szitáló ködbe

Felnőtté vált testek izmos szorítása
Tegnapi láz cseppjei a takarón

Ujjaim keresik mosolyod
A megfeszülő elernyedő bőr

Tapintatosan szusszan
És átadja helyét a táguló hiánynak

Várakozón hatszögbe kristályosodik
A tél zordon tiszta lehelete mikor elindulok

Halok játszanak koponyám körül
Zúzmarás szakáll simogat

Hajnali lábnyomok a hóban
Magam mögött

Fénylő gombok riadnak fel
Az út mellett

Még mindig mozgásban vagyok
Futok a csúcs felé

GAS©2016 Karácsonyán

Szólj hozzá!

Címkék: vers Gas Gergye Attila Sándor


2016.10.05. 14:10 coppelia

Gergye Attila Sándor: Körülvesz a sötét

- Nagymamámnak - (In memoriam)

Körülvesz a sötét
Pedig kint megpihennek a madarak
A hajnal köszöntése után
Az éjszakai műszakból elindulnak
A fáradtszagú emberek
Nyakkendő nélkül alszanak
Még a svábhegyi utcák

Körülvesz a sötét
Melegíti arcodat a nap
Fogja kezeidet
A véredből eredt
Apró pici kéz
Tapogatjátok
Egymás életét

Körülvesz a sötét
Gyorsan számolod
Milyen lassan telnek a percek
Nyit-e ablakot a fényre
A szűkülő szemhéj
Mikor lép feléd
A mindenség

Körülvesz a sötét
Simogatja ritka szép hajadat
Töredeznek szálai
Az okozatosságnak
Hangokhoz kötöd
Mit meghagyott
Az alkotó

Körülvesz a sötét
Kétkedő biztonságban
Aprókat lépdelsz
A megszokott útvonalon
Leszűkült jelen térben
És határok nélküli
Múlt időben

Körülvesz a sötét
Eggyé válsz vele
És én Veled
Ott leszel minden
Éjszakámban
Lecsukott szemű
Nappalomban

GAS©2015.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Gergye Attila Sándor


2016.10.05. 14:06 coppelia

Edward Estlin Cummings: Valahol még sosem jártam

 Valahol sohasem jártam, ha boldog is
 voltam nagyon – őrzik szemeid  csendjüket:
 egyet intesz és valami magamba zár,
 nem védekezhetem, közel vagy, túl közel,

 de ha rám tekintesz, könnyen kitárulok,
 pedig magamba zárultam, mint egy ököl –
 sziromként kibontasz engem, mint a tavasz
 az első rózsát (érintve sejtelmesen)

 ha mellettem állsz, én és az életem
 bezárulnak, csodálatosan, hirtelen,
 mint mikor a virág szíve elképzeli
 a gondosan mindenhová hulló havat,

 e földön semmi sem hasonlít végtelen
 törékenységed áramához – alkatod
 tájaid színével magához kényszerít,
 örök időkre szétszakítva a halált,

(én nem tudom; benned mi nyílik és mi zárul,
 de valami bennem szinkronban van vele
 szemednek hangja mélyebb minden rózsaszálnál)
 s még az esőnek sincs ilyen piciny keze.
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers E.E. Cummings


2016.08.24. 14:42 coppelia

Gergye Attila Sándor: Csend a metró(nomo)n

 

Hallgatásod lassan oltja
Kíváncsiságom parazsát

Képzeletem visszatér fenyvesek
Nyugodt meleg sötétjébe

Engedem átszűrődni a holnap
Kutató sugarait

Spóráimat szél szórja
Kelet felé

Hangom koppanó betűk
Kéreg alatt

Értelem nélküli
Természeti törvény

Hatás
És ellenhatás

Odavetett
Erős szavak

Magas kék és mélyülő vörös
Az égbolt vonatán

Kisebb hullámok magam előtt
Követnek nagyobbak

Nyelvek keverednek
Dadogok

Én
Te

Asztal két szék
Padok

Kapaszkodok beléd
Ha engeded

GAS©2016

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2016.08.19. 08:58 coppelia

Edward Estlin Cummings: Kötődés

 Magamban hordom a szívedet,
 a szívemben hordom.
 Mindig itt van velem.
 Bárhová megyek, mindig kell nekem.
 És akármit teszek, bármi lesz,
 Te ott leszel kedvesem.
 A sors nem riaszt,
 mert Te vagy a sors nekem.
 Nem kell világ ennél szebb,
 mert Te vagy a világ, igen.
 Íme a titkok titka,
 mit senki se tud:
 gyökere minden gyökérnek,
 rügye minden rügynek,
 egek feletti ég a fán,
 mely maga az élet.
 Mely magasabbra nő,
 mit a lélek remélhet,
 vagy elme megérthet,
 mint az alá nem hulló csillagok csodája.
 A szívemben őrizlek.
 Ott őrizlek a szívemben.

Szólj hozzá!

Címkék: vers E.E. Cummings


2016.04.11. 18:00 coppelia

József Attila: Tavasz van

Iain Lindsay brit nagykövet József Attila "Tavasz van! Gyönyörű!" című versét olvassa fel a Magyar Költészet Napja alkalmából.

Nagyon köszönjük! Fantasztikus teljesítmény és fantasztikus gesztus!

Szólj hozzá!

Címkék: vers József Attila Iain Lindsay


2016.03.18. 13:55 coppelia

Gergye Attila Sándor: N 2016

Nincsenek bennem szavak
Nem koppannak a betűk az asztalra hullva
Hallgatásba temetkezik a panasz

Minden évben nő a csalódás
Őrzöm tanulom újrakezdem
Várom betoppanjon az ajtón át

Élek köztetek
Mint mandala homokját
Boldogan szórom az időt a földre

Teljes úgy vagyok
Mint gyermek
Anyja ölelésében

De mikor játszani lehet
Vagy újat lát
Elfut mindent feledve

Kinyílik a tér
Célja van a létnek
A hiány is csak egy emlék

Álmot hintek
Arcok érintések képek
Idézik Őket

Izzadt testtel ébredek
Ez a saját harcom
Én-veletek

Esélytelenül vetem oda magam
Hol legnagyobb az ellenállás
Míg izmaim elszakadnak

Éles fájdalom fut át agytörzsemen
Zuhanok méhed rejtekébe
Furcsán élvezem

Visszatérő
Küzdő
Nőtlen vagyok

GAS©2016 N + 10 nap = S-nap

1 komment

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2016.03.16. 10:25 coppelia

Lackfi János: Mit kíván a magyar nemzet?

Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon,
Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény,
Olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény,
Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem csak a legnagyobb,
Olyan hazát, hol nem agóniát jelent, hogy "köszi, megvagyok"
Olyan hazát, hol zsebről zsebre nem jár a nesze meg hoci,
Olyan hazát, hol összejön néha kis pénzből is a nagy foci,
Olyan hazát, hol nagykapu mellett nincs mindig okos kiskapu,
Olyan hazát, hol híd alatt nem tengődik más, csak lapu,
Olyan hazát, hol nem menő a fogjuk meg és vigyétek,
Olyan hazát, hol hősi halálnál azért jobb pálya az élet.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Lackfi János


2016.03.06. 20:09 coppelia

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak… 


Mért gondolsz különc rokontalannak? 


Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 


Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, 


Mert fénye-árnya terád sugárzik. 


Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: 


Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.


Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. 


Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; 


Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:


Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Szólj hozzá!

Címkék: vers dal Weöres Sándor Koncz Zsuzsa


2016.02.17. 17:43 coppelia

Baranyi Ferenc: Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Baranyi Ferenc


2016.01.24. 08:49 coppelia

Baranyi Ferenc: Festői kérdések

Hova, hova tűntek a színek a nyárból?
Hol a ragyogás a mosoly aranyából?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés?
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Olyan sötét lett
hirtelen,
kopog a jég
a szívemen,
amit kimondok:
magam se vallom,
amit dalolnék:
magam se hallom,
áttetszők lettünk -
üveg a vízben,
fakult vagy úgy is,
nincs színem így sem.
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés?
Titkok tarkasága hol van a szemedből?

Hova, hova tűnt a fény a szerelemből?

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Baranyi Ferenc


2016.01.02. 16:50 coppelia

Baranyi Ferenc: Ki számol el?

Mit ér a legszentebb erény, ha
bűnnek láthatja bárki azt?

Ki sziklával rombol - mit ér, ha
belőle vizet is fakaszt?

Ki szabja meg a lét határát
s halált erénnyé ki avat?

Ki számol el a világgal,
hogy adós sehol nem marad?

Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig?
A kérdések mentsége véd,

hogy ki ne egyezzen az ember
saját magával semmiképp.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Baranyi Ferenc


süti beállítások módosítása