Elköszönnek a madarak,
mielőtt még elalszanak,
felgyöngyözik pár halk trilla,
félálomban a pacsirta.
A kakukk is felkakukkol,
de már lombok alatt kuksol,
még a rigó füttyent egyet,
megtöri az esti csendet.
Azután már ő is alszik,
csak a tücsökzene hallszik,
egy húron szól szakadatlan
ez a zsongó réti dallam.
Elült a szél, lomb se rezzen,
csak az ember szíve rebben,
csak az nem tud nyugvást lelni,
madarakkal elpihenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.