Szavam szökőkút gyöngye, vízsugár,
holdas álmok között hiába omló-
ködben bolyongó madár,
szeszélyesen csapongó.
Álmom eleven, lélegző csalás,
megdermedt könny, hajnali fényben ázó -
eszelős óriás,
törpéket meg se látó.
Szerelmem bús, hívó melódia,
mely elszáll, és csak csend marad nyomában -
fakó álmok hada,
miket valaha láttam.
Tellér Gyula fordítása
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.