előadja: Miklósa Erika és Polgár László
Nyomom veszett a hóban, porban, sárban.
Elengedett a föld. Végre fölötte jártam
Jégtiszta levegőben.
Magasba vittem a gyászt,
A haragot, a kínt,
A megpróbáltatást,
Értelmes hűséget,
Balga lázadást.
Mire volt jó? Kellett-e szenvedésem
És szenvedélyes jobbat-akarásom?
Tudni akartam: van-e jogom élni,
Ha nem segítek, nem javítok a világon?
Jaj, nem tudom...Vagy más igen, csak én nem?
De soha nem féltem.
Ez minden tudományom.