Mondj mesét anyám
Ágyam szélére ülve
Miért sír szemed
Mikor jó a vége
Átértelmezett szavak
Szerepek
Az éjt megint máshol
Mással töltöd Apám
Hangod mély legyen
Halk nyugtató
Egyszerű
Tiszta képeket rajzolj
Ujjaid végén sárgán
Virágzó körömmel
Vágyódva mindig
Gyermeki léttel
Mindig így marad
Én hallgatok
Megfigyellek
Tagadva szeretlek
Arcodon halál árnyéka
Ébren tart a morfinba
Butított fájdalom
És emlékek szentjánosbogarai
Menekülök távoli vidékre
Felhők fölé törő csúcsok közé
Hol súlya van a csendnek
A lépésnek melyet feléd teszek
Itt nyugszol
Kezemben megtartalak
Szétszórom porait
Gyermekkorom meséinek
GAS©2008
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.