Rólad írok mikor a hajnali csillagok
Részegen nekidőlnek a ködnek
Rád gondolok miközben az ég
Harmatcseppjei arcomra fagynak
Téged kereslek azon az úton
Melyet azt hisszük magunk járunk
Rossz óra kattog szívemben
Nem látlak csak hangodból ismerlek meg
Rácsokat emelt életem köré az Idő
És én alázattal viselem rabruhám
Tegnapok kontúrjai lesznek egyre élesebbé
Minden éjjel zsoltárokra alszom el
Romokat hagyunk mindenütt
Ha elvonul az ár
Rakódik guanó
Tiszta gondolatra
Tengerré változik
A hiány
Rozsdás testek terek mindenütt
Várják az újrafeldolgozást
Rájuk borult egy halott nemzet
Ostoba szégyene
Temeti őket
Vörös föld
Rohanó lábak
Halmozó kezek
Rátarti elnyúló pillanat
Könnyekbe fojtott törekvés
Tévedő akarat
Merre szaladtok
Rokonaim vagytok a bűnben
Fájdalomban és reményben
Rázkódom veletek együtt
Tömegközlekedési eszközön
Teszem helyére mandalám
Homokszemeit csendesen
Roppan a jég vékony hártyája
Olvasztja lelkem súlya talán
Rálehel az erdő
Pipáló csendje
Tenyerében hordozza
A szerelmet
Rólad írok mikor a hajnali csillagok
Részegen nekidőlnek a ködnek
Rád gondolok miközben az ég
Harmatcseppjei arcomra fagynak
Téged kereslek azon az úton
Melyet azt hisszük magunk járunk:
Roráte caeli désuper et nubes pluant justum
GAS© 2010 Karácsonyán