Nem tudom
Honnan jöttél
És mi az a kötés
Mely nem enged el
Olyan mint
Közeledni
Ismeretlen csúcs felé
Mosolyogva
Követlek
Te néha érzed
Jólesőn
Figyelmem
Nősz
Virágzó kaktuszként
Víz nélkül is
Nélkülem
Ködnek dől néma testem
Harapom a csend morzsáit
Próbálom megfogni az Időt
Képzeletem
Aszfaltjába
Ragadtam
De bármikor
Benne hagyhatom
Mint rongyos cipőt
És arcommal
Nap felé fordulhatok
Én délen jártam
Keleten
Voltam
Menekülőn
A Pillanat
Forró földjén
S hazatértem
Hozzád
GAS©2007
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.