Feléd utazok
Rozzant buszon
Kit tagadok
Ajtódat nyitja
Biztonsági őr
Gyengülő karja
Régen hideg
Egyszerűség fogadott
Most új vagy és meleg
Körülöleli lelkemet
Az érkezés csendje
A most eltemet
Csukott szemhéjak alatt
Egy év előhívatlan képei
Montázzsá olvadnak
És az emberekről
Lefoszlik a hagymahéj
Csak a lényeg marad
Vívódok
Keresem utam
Amely magam vagyok
Félek megállni
Megnézni
Belül mi történik
Kérdezni
Felelni
Hittel kétely nélkül élni
Inkább futok előle
Összeszorított
Vádló fogakkal
Melyekben ott a mástól
Szerzett fájdalom
És a bizonytalan
Érkezés
Fáradt vágyódó
Újraindulás
A gyermeki öröm
Ha játszhatok
És valaki megsimogatja fejem
GAS ©2011. Karácsonyán
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.