Ha minden csillagpor
Az ősi fáktól elhagyott rókalyukak
A jéggé fagyott olvadékvíz
Az andezit mint eltűnt vulkánok maradója
A méh nélküli kaptárkövek
A mészbe oltott sas-bércek
A kökörcsinleányok
A bikák agancs-csörtölése
Akkor atomjaink azonosak
Amit megtapasztalok
Nem puszta ismeretté
Érzetekké változik
És mint az olvasott szavak
Elmentett teremtő képek
Hangja a hágó szelének
Lélekharangként szólítják meg azt
Akit nem ismerek
Aki nélkül csak a hiány marad
Érzem szorítását az időnek
Átmelegít az aranyhídban fürdő havas táj
Szelíd óriások kontúrjai kísérik utam
Kétszer roppan hajlik alattam a tér
Oly semmi vagyok és mégis teljes
Zabolátlanul szabad
Egyszerre kint és bent
Testem teljes harmóniába olvad
Gondolataimmal
Hol van ebben helye a Más(á)nak
Ki feltárja a titkokat
Kimondja a kimondhatatlant
Megszámolja a csillagokat
Látja a hajnal közeledtét
Ízeket ad a reggeli csöndnek
Tiszta vizet önt a poharamba
Levegővel tölti meg a napot
És hozzám bújik ha leszáll az éj
GAS©2017 Karácsonyán
Boldog karácsoynt mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.